Előételnek kacsamáj brulée-t ettem hecsedlivel (fyi: csipkebogyó lekvár) és kaláccsal.
A máj tökéletes állagú volt, a brulée elmaradhatatlan karamell máza egy zöld
színű, gyümölcs ízű cukorból volt. Döbbenetesen jó volt, nem jöttem rá, hogy
milyen ízű a cukor, de később eszembe jutott, hogy a Fanta Exotic (van még ilyen?) ízéhez volt
hasonló. A pincér azt mondta, hogy több ízű cukor van, és véletlenszerű, hogy
épp melyik színűt választja a szakács. Mindenesetre igazi váratlan húzás, és
eszméletlen sokat tud dobni az egész fogás összhatásán.
Főételnek szerintem kiválasztottam a legérdekesebb fogást az
étlapról: sertésszűz érmék vargánya mártással és császármorzsával. Nem láttam
még sehol ilyen köretet, ezért nem is volt kérdés, hogy ezt fogom megkóstolni.
Igazából ízében nem volt olyan nagy dobás, de jó volt elkészítve, az enyhén sós/semleges
morzsa is tök jól passzolt hozzá, de mégis maradt bennem egy kis hiányérzet.
Nem tudom megmondani, hogy mi hiányzott az ételből, de az egész fogás
harmóniája nem volt teljes. Talán a vargányás szószt kellett volna sokkal
erőteljesebbé tenni, vagy akár azt is meg merem kockáztatni, hogy ha már
császármorzsa, akkor azt valamilyen édes ízvilággal dobom fel (mazsola alap). Igen, talán ezt
kellett volna, pont az a csibészség hiányzott, amit az egzotikus ízű cukor
adott az előételnek ;-)
Almás rétes roló fehércsoki mousse-szal érkezett zárásként.
Göngyölt réteslapokba volt töltve a sztenderd fahéjas almás töltelék. A fehércsoki
pedig fagylaltgombócként virított a tányéron. Teljesen jól illettek egymáshoz,
bár a fehércsoki talán túlságosan dominált ízében, de ezt csak a kritikus énem
fedezte föl, tulajdonképpen jó volt úgy, ahogy volt.
Összességében egy nagyon korrekt ebéd volt, a kiszolgálás
pörfekt, a hely pedig nagyon tetszetős. Ez tipikusan
egy olyan hely, amelyikről el tudom képzelni, hogy gyakran felkeresem ezután. Tipikus
jolly joker, ha étteremválasztásról van szó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése