Ez már egy ilyen világ: lifelong learning

Mielőtt belevágtam volna a munkába, életem legnagyobb kihívásába csöppentem. Ez is egy tipikusan olyan történet, ami annyira jellemzőnek tartok, és amiről a legutóbbi bejegyzésben is írtam már a sorsunk útjai kapcsán.

A sztori még egy évvel korábban, 2010-ben kezdődött, amikor egy nemzetközi szervezet, a CFA Institute (Chartered Financial Analyst) által szervezett versenyen elindultunk a Budapesti Corvinus Egyetem csapatának színeiben. Végül nem mi nyertük a magyarországi fordulót, de ennek ellenére felajánlottak egy ösztöndíjat, ami a CFA Intézet által szervezett pénzügyi elemzői program első szintű vizsgájára nyújtott kedvezményes regisztrációs lehetőséget.

Akkor azonban úgy döntöttem, hogy ezt én nem akarom kihasználni (nem tom már mi volt az oka ennek, de nyilván találtam valami jól ideologizálható kifogást).

A sors azonban úgy hozta, hogy egy évvel később még egyszer lehetőségem adódott az ösztöndíjra, és másodszor már nem is volt kérdés, hogy megpróbálom-e a dolgot.

Mi ez a misztikus vizsga, amibe bele csöpentem?

A CFA kinevezés amúgy elég rangos dolognak számít pénzügyi körökben, a képzést nagyjából egy MBA programhoz tudnám hasonlítani azzal a különbséggel, hogy míg az MBA (Master of Business Administration) menedzsment szemléletű képzést nyújt, addig a CFA csak a pénzügyi elemzői és portfólió menedzseri tudásra fókuszál.

Csak egy kis adalék, hogy mit is jelent ez számokban kifejezve: tavaly márciusi adatok szerint úgy 98 000 olyan ember van világszerte, aki CFA titulussal rendelkezik és a legfrissebb adatok szerint Magyarországon jelenleg mindössze 136 ilyen személy van.

Nyilván vannak akik ennek ellenére nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget, azonban az biztos, hogy ha külföldön akarsz befektetési banknál dolgozni (Morgan Stanley, Goldman Sachs, JP Morgan, Barclays, Deutsche Bank, Credit Suisse), akkor nem számít, hogy a Corvinuson végeztél. Viszont a CFA képzés teljesítése egy jó nemzetközi összehasonlítási alapot ad.

"Job applicants may have similar skills, but the CFA Charter provides a benchmark"

A CFA tananyag elég masszív, 5-6 könyv tartozik egy vizsgaszinthez (nagyjából 5-700 oldalas könyvekről beszélek, bár a hivatalos rövidített kiadások "csak" 3-500 oldalasak). A 6 órás vizsga minden évben egyszer kerül megrendezésre júniusban, kivéve az első szintet, amit néhány nagyobb városban decemberben is meg lehet próbálni (bár Budapest nem tartozik a kiemelt vizsgahelyek közé, ezért decemberben itt nincs vizsgaalkalom).

A vizsga értékelési módja is elég sajátos: a világ minden pontján egy időben írják ugyanazt a vizsgasort, majd az összes dolgozat kiértékelését követően relatív módon zajlik az értékelés. Az adott évben legjobban teljesítők eredményéhez képest kell bizonyos szinten belül teljesíteni. Ez nekem nagyon szimpatikus két dolog miatt is. Egyrészt a módszer teljes mértékben igazságos, mert nem részesíti előnyben azokat, akik egy olyan évet fognak ki, amikor relatíve könnyebb a vizsgasor. Másrészt pedig úgy vélem, hogy a magyarok tanulási képessége az átlagos szint felett van, ami eleve előnyös egy ilyen értékelési módszer esetén. A vizsgán amúgy nagyjából a résztvevők 40 százaléka megy át.

Bele a mélyvízbe

Májusban kezdtem dolgozni, addig volt még egy kis időm befejezni a szakdolgozatot és elkezdeni a felkészülést a júniusi vizsgára.

Márciusban és áprilisban még nem dolgoztam, így elég sok idő jutott tanulásra. Akkor ezt még nem tudtam értékelni, de később rájöttem, hogy munka mellett tanulni egyet jelent a teljes lemondással. Itt nincs olyan, hogy majd csak lesz valahogy, elmegyek bulizgatni, meg szervezek programokat, aztán a maradék időben majd tanulok. Nem, nagyon sok az anyag, és csak akkor lehet megfelelő módon felkészülni, ha csinálsz az elején egy tanulási ütemtervet, és nagyon szigorúan tartod magad ahhoz. Nincs tengés-lengés, nem lehet hétvégéket felelőtlenül elvesztegetni. Itt csak a kőkemény elhatározás, a teljes elszántság játszik. Ha valaki nem biztos abban, hogy van értelme három éven keresztül minden egyes tavasszal teljes mértékben a vizsga szellemében élni és minden mást a cél mögé rendelni, annak nem érdemes belevágni, mert feláldoz az életéből három nagyon értékes félévet (feltéve ha minden vizsgaszintet elsőre meg tud csinálni).

Ezek a gondolatok még a legelején nem fogalmazódtak meg bennem, akkor még csak azt éreztem, hogy ez életem eddigi legnagyobb szakmai kihívása lesz, és tudni kell rólam, hogy én az ilyen dolgokat nagyon szeretem. Képes vagyok nagyon sok mindenről lemondani a sikerért, élvezem az ilyen helyzeteket.

Május elejétől azonban elkezdtem dolgozni a KBC-nél és minden teljesen megváltozott. Eleinte nagyon nehéz volt megszokni a munkát, főleg azért, mert a részvényelemzők a szokásosnál korábban kezdenek reggel. Mivel a tőzsde 9 órakor nyit, és addigra már el kell küldeni az ügyfeleinknek a híreket, én általában 7 - fél 8 között szoktam kezdeni. Ez a dolog az első hetekben sokként ért. 

Az egyetemi évek során mindig úgy alakítottam az órarendem, hogy próbáltam elkerülni a reggeli órákat, illetve csak azokra jártam be, amelyeknek láttam értelmét. Tulajdonképpen a reggeli alvás számomra mindig is elsődleges prioritást élvezett, bár az értelmes órákat sosem hagytam ki emiatt (legalábbis nem direkt). Általában 9-10 előtt nem nagyon keltem fel, főleg a szakdolgozatírós időszakban, mert éjszaka mindig is sokkal hatékonyabban tudtam haladni az írással. Bár így visszagondolva, a magyar oktatási rendszer legnagyobb hibáját próbáltam tudatosan kiküszöbölni. Ugyanis itthon az egyetemek elméleti tudást adnak a diákok kezébe, amit a munka világában nagyon nehezen tudnak hatékonyan hasznosítani. Igazából olyan embereket képeznek, akik utána a munkahelyre belépve rögtön elveszítik minden maradék önbizalmukat, amikor elméleti tanulmányaikra alapozva az élet gyakorlati problémáival szembesülnek. 

Kicsit elkanyarodtam, úgyhogy vissza az egyetemi évek tanulságaira: Igazából nincs értelme bejárni az egyetemi előadásokra, mert a legtöbb órát megfelelően pótolja az adott szakirodalom elolvasása. Számomra az előadások látogatása azért volt néha hasznos, mert képi memóriám van, és az előadáson elhangzott dolgokat elég jól tudom kötni bizonyos emlékekhez (akár a látott diához, akár egy elmesélt történethez, akár az előadáson lejátszódott szituációkhoz).

Na ennek a sokat alvós időszaknak hirtelen vége lett májusban. Míg korábban simán aludtam átlagban napi 9 órákat, addig most teljesen át kellett állnom egyrészt a korai kelésre, másrészt a kevesebb alvásra is, mivel a CFA vizsga is közeledett június elején (már csak egy hónapom volt), és munka után muszáj volt még tanulni is.

Az első vizsga végül is meglett, így sikerrel vettem az első akadályt. Azonban a CFA titulus megszerzéséhez teljesíteni kell a vizsgarendszer három szintjét és négy év szakmában eltöltött tapasztalatot is fel kell mutatni. Ha ezek megvannak, és minden évben befizeted a tagsági díjat, akkor odaírhatod a három varázsbetűt a neved mögé: CFA.