 |
| Ez van a falon... |
Ha nem érzem, hogy a konyha beleteszi szívét-lelkét, akkor
az nekem kevés… és nagy valószínűséggel nem fogok visszatérni.
Szombaton a Budapest Bisztróban voltam ebédelni, a hely a
tipikus bisztró stílust próbálja megvalósítani modern kivitelben. Az étlap
nagyon rendben van, vannak érdekes ötletek, valamint a falon megtalálható a (vélhetően)
változó heti menü is, ami tényleg a hamisítatlan bisztró hangulat érzetét erősíti. A konyhába be lehet látni, ami külön jópont. Egyre több helyen lehet ezt megfigyelni, én imádom!
A kiszolgálás nagyon gördülékeny volt, bár nem voltak sokan, úgyhogy nem volt
nagy hajtás a konyhán. A pincér egyáltalán nem volt „pushy”, nagyon nem, talán
már annyira nem, hogy kicsit úgy éreztem, nem is nagyon törődik velünk. Amúgy
nem szeretem a tolakodóan agresszív, erőltetetten jópofizó pincéreket, de
bizonyos mértékű törődést elvár a „fizető vendég”. De itt nincs is arra
ösztönözve a pincér, hogy igazán odategye magát, ugyanis…
… a számlába automatikusan bele van téve a borravaló. Nálam
ez elvből egy rosszpont. Főleg egy ilyen helynél, ahol az átlag vendég olyan
társadalmi réteghez tartozik, amely nem engedheti meg magának, hogy ne adjon borravalót. Már csak azért sem, mert nem akarja degradálni társadalmi státuszát
azzal, hogy kicsinyes módon lespórolja a felszolgálás díját. Azért valljuk be,
a Budapest Bisztró nem az átlag magyar középréteg közkedvelt vasárnapi törzshelye,
hanem sokkal inkább a „sznob” rétegek és a külföldiek célpontja (névválasztás
az utóbbi szempontjából tökéletes).
Igazából nem értem, miért vesz részt az étteremhéten egy
étterem, amikor érezhetően arra törekszik a hely, hogy a 3000 forint körüli 3
fogásos menüt a legminimálabb kivitelben prezentálja (vélhetően még elfogadható
haszonkulcs kigazdálkodása mellett). Így nem fogok visszamenni, héééjjj! És a
rendezvény célja pont az, hogy bebizonyítsd nekem, hogy következő alkalommal érdemes
visszajönnöm, hogy akkor már a rendes áras ételeket fogyasszam, amiből te a
jövőbeli profitot fogod termelni… Ez a hét marketingköltség számodra! Én
magyarázzam?
Gasztro vélemény
röviden: hibázott a séf, de a somlóival levettek a lábamról
Előételnek hortobágyi derelyét választottam. A közkedvelt
hungarikum előétel, a hortobágyi palacsinta ötletéből próbált valami újszerűt,
valami izgalmasat kihozni a séf, ami dicséretes, viszont a végeredmény nem
tudott lenyűgözni. Kevés benne az íz, a mártás ugyan rendben van, de a
derelyében a tészta dominál, így kevésbé nyújt felejthetetlen (íz)élményt.
A főétel marha steak volt burgonyafánkkal és vargányás
mártással. A pincér előre felhívta a figyelmemet, hogy nem bélszín steakről van
szó, ami még rendben is lenne, bár nyilván nem ezt várja az ember. De egye
fene, nem csak bélszínből lehet jó steaket csinálni, ezért próbára tettem a
séfet. A steak ugyanis egy nagyon kényes dolog, ennélfogva a szakács tudásának
kiváló értékmérője. Itt hibázott mesterünk, mivel amit kaptam nem volt egy
könnyen fogyasztható fajta. Nyilván megfelelő pácolással, és az elkészítésnél
precíz odafigyeléssel lehetett volna jó húst prezentálni, de itt egy küzdelmes
ebéd lett a végeredmény. A burgonyafánk viszont eléggé ott volt, az szép munka.
A desszert a klasszikus somlói galuska volt. Itt azért
sikerült kicsit elvarázsolni, ugyanis csodálatos, zseniális, hibátlan édességet
kóstolhattam. Akármennyit meg tudnék abból enni, és ha másért nem, somlóiért
még akár vissza is mennék a helyre.
Szerintem ebből a helyből többet is ki lehetne hozni, ha (legalább is az én mércémmel mérve) kicsit emberközelibb élményt nyújtana.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése