The german class is over

Frankfurt

Lassan már második hete vagyok itt és a jövő héten már kezdődik a semester. szerdán lesz az első vizsgám az intenzív német kurzus anyagából. Ezért is fogunk 4 kreditet kapni, bár nekem ez nem számít majd otthon, mert nyelvi kurzusokat nem tudok beszámíttatni. De sebaj, nincs is szükségem sok kreditre.

Hauptbahnhof, Frankfurt

Szombaton a németkurzus után Frankfurtba utaztunk páran. Kicsit bonyolult volt eljutni oda, mert először átmentünk busszal Wiesbadenbe, majd onnan vonattal Frankfurtba. A Hauptbahnhof-ba érkeztünk meg, ami a város központjában van. Az volt a terv, hogy megnézzük az ottani bolhapiacot, ami minden héten szombaton van 2 óráig. Mi 3ra értünk oda, de ettől függetlenül megkérdeztük, hogy hol szokott lenni. Mire odaértünk, már pakolták össze a cuccokat az árusok, de nagyon nagy mázlink volt, mert épp szembetalálkoztunk egy emberrel, aki bicikliket vitt hazafelé egy kisebb kerekes kocsin. Én meg is vettem tőle az egyik biciklit, mert Oestrich-Winkelben könnyebb azzal közlekedni. Az egyetemtől tudunk bérelni bicajt, de azok elég bénák. végül egész jó üzletet csináltam, mert ahelyett, hogy az egyetemtől fél évre bérelnék egy gagyit 45 EUR + 50 EUR kaucióért, vettem egy használtat 50 EUR-ért.

Biciklim balra

Ezután a koreai srácok, akikkel voltam, mindenképpen el akartak menni a helyi ázsiai boltba. engem is érdekelt, hogy mik vannak ott, főleg azért, mert eléggé megkedveltem azt a rizst, amit ők használnak és venni akartam olyat. Rengeteg ázsiai cucc volt ott. Csomó instant tészta, rengeteg féle szósz és csomó fajta rizs. Én sushi rizst vettem és nagyon elégedett vagyok vele :) Van itthon egy spéci rizsfőző készülékünk, amivel nagyon jól el lehet készíteni azt a jó kis ragadós fajta sushi rizst. Imádom :p

Ázsiai bolt Frankfurtban

Ezután én javasoltam a többieknek, hogy keressük meg az Európai Központi Bank (ECB) székhelyét. Visszamentünk a pályaudvarhoz és ott kértünk útbaigazítást. A híres euró szimbólum 10 percnyi sétára volt onnan (készült is pár igen jó foto :)), úgyhogy ezek után egyértelmű volt, hogy merre megyünk tovább. Amúgy a város nagyon hasonlít Budapesthez, kivéve azt, hogy rengeteg villamos közlekedik itt. A legtöbb megállóban 2-3 járatra is fel tudsz szállni és ezek úgy néznek ki, mint nálunk a kombinok. Viszonylag sűrűn közlekednek és gyorsan el lehet jutni így bárhova a városban. Ráadásul azzzal a jeggyel, amivel eddig utaztunk, a városon belül is utazhatunk. Így tehát egy jegyet kellett vennünk a buszra, vonatra és a városban a villamosokat is azzal lehet használni, sőt, még a visszaútra is érvényes. 30 EUR-ért lehet 5 fős csoportos jegyet venni, ami ennyi utazásra nem is olyan rossz...

Az ECB előtt

Szóval kedden lett vége az intenzív német kurzusnak. Azóta volt egy Welcome Dinner, ami lényegében annyi volt, hogy egy helyi kerthelységes étteremben volt egy svédasztalos vacsora. Főleg sonka, kolbász, szalámi, kőrözött, bajor kenyerek és sajtok voltak a kínálatban. Nekem ez abszolút szokásos dolog, de például a koreai srácok, meg a mexikói lakótársam annyira nem voltak elájulva ettől. Ők inkább meleg ételhez vannak hozzászokva, mint átlagos vacsora. A koreai srác például azt mesélte, hogy ők napi háromszor esznek rizst. Még reggelire is, és ami nekem nagyon fura volt, hogy ők nagyon ritkán esznek szendvicseket.

Kedden, az utolsó német óra után elmentünk focizni a helyi sportpályára. Végre valami mozgás, úgyhogy ennek nagyon örültem. Nagy pályán játszottunk és elég sokan voltunk, de én inkább maradnék a kispályás focinál. Ez valahogy teljesen más. Meg a pálya se volt a legjobb, mert nem füves, hanem salakos. De Európa végül legyőzte a Világ többi részének diákjaiból összeállított csapatot.
Este elmentünk bulizni az egyik spanyol srác lakásába. Itt elég gyakori (szinte minden buli velejárója), hogy kihívják a szomszédok a rendőröket, ha túl hangosak a bulizók. Most is így történt, de abszolút normálisak voltak a rendőrök, megkértek minket, hogy vonuljunk be a házba és kapcsoljuk le a zenét.

Jó szórakozást a képekhez! :)

Next stage

Időrendi sorrendben folytatva vasárnap délután elmentünk a lakótársaimmal felfedezni a várost. Nos, elég rossz idő volt, jóformán végig szemerkélt az eső és annyira meleg se volt (értsd. hideg volt nyárhoz képest :) ). Minden bolt zárva volt, kivéve néhány helyet, ahol enni lehet. Egy lélek se járkált az utcákon. Szóval olyan volt, mintha otthon eg kis faluban lennék. A városka úgy néz ki, mintha disneylandbe érkeztem volna, a házak elég picik és színesek, az utcák nagyon keskenyek és az emberek 140 cm magasak. Na jó, az utolsó állítás nem igaz, da ha az lenne, akkor sem csodálkoznék :D 

Végül bementünk Manuel-lel, a mexikói lakótársammal a török Düner Kebabos étterembe. Az eladó nagyon szívélyes volt, rögtön leült velünk beszélgetni, mert rajtunk kívül senki se volt a kajáldában, de ez nem meglepő, mert mint mondtam, az utcán se láttunk nagyon embert. Egy baj volt csak, hogy mi nem beszélünk németül (a mexikói srác itt kezdett el tanulni németet hétfőn, tehát a rákövetkező napon, én pedig nem sok dologra emlékszem a régen tanultakból). Amiket mondott, abból volt néhány dolog, amit megértettem, aztán próbáltam válaszolgatni. Nem akarta elhinni, hogy magyar vagyok. azt mondta, hogy ilyen rövid hajjal csak olasz lehetek :D A mexikói srácot meg lepakisztánizta.

A tipikus ház Oestrich-Winkelben

Hétfőn volt az első nap, hogy végre valami értelmes program várt ránk. Legalábbis ezt gondoltam reggel. A campuson (tőlünk 5 perc gyalog, ami nagyon baráti :) ) kaptunk reggelit, próbáltunk ismerkedni a többiekkel. Én, mivel tanultám már németet, részt vettem egy szintfelmérő teszten, ami szövegértésből (olvasott és hallás utáni), nyelvtani tesztből és egy fogalmazásból állt. Számunkra a napi németnek vége is lett ezután és együtt átmentünk az egyetem másik campusához, ami 15 percnyi gyalogtúra volt innen. Megmutatták, hogy mit hol találunk, aztán elmentem a boltba. 3 nagyobb supermarket található egymáshoz nagyon közel, melyek közül Magyarországon csak az aldi ismert, a másik kettőről még nem hallottam (Rewe és Netto). Vettem egy-két dolgot, például német búzasört (Maisel's Weisse), tejet, meg lisztet, majd a pizzasütéshez. Este meg is kóstoltam a sört, és elég jónak mondható...

Kedden reggel derült ki, hogy kit melyik német csoportba osztottak. Lett egy beginner, két intermediate és egy advanced csoport. Kicsit meglepődtem, hogy én az Intermediate 2 csoportba kerültem, ahol mint később kiderült van olyan srác is, aki 12 évig tanult németül (az egyk lány pedig mindössze 3 hónapot autodidakta módon...). Szóval nem számítottam erre, de talán így jobban fogok fejlődni. Sajnos 7 napig lesz ilyen nyelvi kurzus, ami nem sok, de arra jó lesz, hogy valamit visszahozzak a régi tudásomból. Amúgy az órák nagyon interaktívak, kevés nyelvtani gyakorlással és kiscsoportos feladatokkal. a tanár, akihez kerültem nagyon jófej és ami még fontosabb, nagyon jól beszél angolul is.

Subway

Az óra után átutaztunk vonattal Wiesbadenbe, Hessen tartomány 2. legnagyobb városába és egyben fővárosába. 300 000 lakosa van és arról nevezetes, hogy rengeteg gyógyforrás található itt, Európa egyik legrégebbi gyógyüdülőhelyén. A város egyik nevezetessége az anglikán templom, amelyet le is fotoztam és valóban nagyon feltűnő építmény.

Vonattal egész jó áron lehet itt utazgatni (relatíve), főleg, ha 5 ember össze tud beszélni és venni egy csoportos jegyet. A városban az árak magasabbak, mint nálunk átlagosan, de van, amit egész jó áron meg lehet venni itt-ott. Vettem SIM kártyát a mobilomba, szóval az otthoni számomon innentől nem leszek elérhető. az új számom erre a néhány hónapra: 0176 99078985. Vicces. ezt fejből nem fogom tudni, az tuti :)

Anglikán katedrális Wiesbadenben

Wiesbadenből kb. 8 óra felé érkeztünk haza, nagyon fáradtan és éhesen, úgyhogy kajáltam, aztán nekiláttam a németházinak. Rengeteg volt, így be se tudtam fejezni éjfélig, de tovább nem szenvedtem vele. Ma fogom bepótolni, meg a mai leckéket is megírom nemsokára, mert este tartunk egy kisebb Welcome Party-t :)

A mai napom lazább volt eddig. Németórák után hazajöttem és főztem végre, meg kipróbáltam a mosógépet. Életem első mosása volt ez és büszkén mondhatom, hogy elég jól sikerült. bár sokat tekergettem a cuccokat a gépen, de végül sikerült kimosni és centrifugázni a ruhákat.

Zárásként egy érdekes kép. Szemetszúrt nekem, hogy Németországban 0 pénzből lehet iPhone-t venni. Aki emlékszik még, hogy hogyan csöppent a világ a mostani válságba (USA, jelzálog finanszírozás, nulla önerővel megvásárolható ingatlanok, stb.), az mától velem együtt kezdheti shortolni a DAX-ot (német tőzsdeindex) :D. iPhone für alle!

Amúgy eddig nem nagyon volt időm figyelni a piacok mozgását, csak fél szemmel néztem rá a zárásokra, de tervezem, hogy kielemzem a helyzetet, hogy újra pozíciót vehessek fel. Bár ahogy látom, nagyon ide-oda csapkodó a piac, úgyhogy nem maradok ki semmiből.

Aki ezt a részt annyira nem értette, az is nyugodtan olvassa majd a továbbiakban a blogot, mert ez nem azt jelenti, hogy mostantól áttérek a tőzsdék elemzésére :) Kivéve, ha arra lenne igény ;)

És még egy kép Csillának. Az egyik wiesbadeni söröző felett volt ez a Guiness tábla :)

Nézegessétek a képeket Oestrich-Winkelről és Wiesbadenről!
Szép hetet! ;)

 

First day of my exchange semester

Ez az első bejegyzésem az első napomról, vagyis inkább az első néhány óráról. Ennek nagy részét az utazás töltötte ki, mivel autóval több mint 10 óra alatt értünk Oestrich-Winkelbe. Több, mint 1000 km-re vagyok Budapesttől. Nem sokat láttam még a városból, de első benyomás alapján egy nagyon kedves kis városka ez, szűk utcákkal és tipikus német házacskákkal.

Az út egész jó volt, kisebb dugók voltak autópálya építkezések miatt, de nem volt vészes. A magyar szakasz után nagyon lehet érezni azt, hogy áttértünk egy másik országba. A vezetési kultúra teljesen más, sokkal nyugodtabbak a sofőrök és az utak is nagyon jók. Németországban főleg VW, BMW és Mercedes típusú kocsikat látni a pályán. Mondjuk láttunk egy Lamborginit is. :) Nagyon durva hangja volt ahogy elszáguldott mellettünk. Érdekes, hogy az út nagy részén nincsen korlátozva a sebesség, ha akarsz, saját felelősségre mehetsz 140 km/h felett is, viszont ha így okozol balesetet, akkor a biztosító nem fog fizetni.

Az utazás után megérkeztünk a szálláshoz, ahol rögtön összeismerkedtem az egyik koreai lakótársammal, Narival és két indiai sráccal, akik a szomszédban vannak. Aztán később megérkezett európai túrájáról a másik koreai lakótárs is, Seongwoo. Ők nagyon szimpatikusak, szerintem jól ki fogunk jönni. A harmadik lakótársam, a mexikói Manuel csak éjjel érkezett a reptérről és még mindig alszik. Gondolom az első néhány nap az időeltolódás miatti átállásról fog szólni neki.

Tegnap este elmentünk egy helyi pizzériába enni. Szerintem nem helyben gyúrt tésztából van a pizza, ami elég gáz, viszont jó hír, hogy a házban van sütő, úgyhogy majd megmutatom ázsiai barátaimnak, hogy milyen egy igazi pizza. :) Mondták, hogy majd ők is csinálnak indiai meg koreai ételeket. Kíváncsian várom, hogy ők miket szoktak enni. Szerintem az indiaiak bírni fogják a fűszeres magyar ételeket, meg én is az ő fűszeres kajáikat.

A ház, ahol lakom, pont a vonatvágányok mellett van kb. 10 méter távolságra, úgyhogy ehhez még hozzá kell szoknom, bár az első éjszaka összesen 1 vonatra ébredtem fel, de az sem volt vészes. Ma viszont elég rossz idő van, egész éjjel esett az eső, szóval inkább ősz érzetem van mint nyár.

A szobáról, meg a házról csináltam pár képet, a helyről meg majd később fogok, remélhetőleg még ma felfedezem, hogy mit merre találok majd.

Üdvözlet mindenkinek az éppen esős Németországból!