Részvényelemzés, egy életstílus

Miért lettem részvényelemző?

Megígértem, hogy leírom mivel foglalkozok, mert kicsit úgy érzem, hogy az emberek többségének ez annyira idegenül hangzik, mint számomra az, hogy mit csinál pontosan egy gyógyszerész. El tudom ugyan képzelni, de igazából fogalmam sincs, hogy valójában mivel foglalkozik nap mint nap.

Egy korábbi bejegyzésben már próbáltam megfogalmazni azt az érzést, ami miatt a részvényelemzés felkeltette az érdeklődésemet. Ez volt az álomhivatás számomra, pedig igazából csak egy eléggé torzított elképzelésem lehetett arról, hogy mit is csinál egy részvényelemző. Nyilván eléggé leegyszerűsítő elképzelés volt ez, és külső szemlélőként egyértelmű, hogy a pozitív dolgokat felnagyítottam, negatív tényezőkkel pedig nem is nagyon számoltam (ha gondoltam egyáltalán negatívumokra… nyilván nem nagyon). Tipikus pszichológiai hiba: minden olyan dolgot figyelembe veszek, ami támogatja a nézetem, viszont az ellentmondó dolgokat figyelmen kívül hagyom. Amúgy ez egy klasszikus pszichés csapda, amibe a legtöbb tőzsdei befektető is beleesik. Alapvetően úgy indulnak neki egy befektetési döntésnek, hogy van egy előre elhatározott ötletük, és támogató tényezők után kutatnak, viszont az ellenvéleményeket figyelmen kívül hagyják. Így végül arra fognak jutni, hogy minden a befektetési döntésük mellett szól.

Sokáig én sem tudtam megfogalmazni, miért szerettem bele, de most két év részvényelemzőség után talán azt mondhatom, értem már mi motivált. Egyszerűen csak egy akartam lenni a részvényelemzők közül, mert ez különlegesnek tűnt és úgy éreztem, ha itt jó tudok lenni, akkor van kiugrási lehetőség. Itthon elég szűk a piac, nagyon kevés részvényelemzőre van igény, és emiatt elég prémium kategóriának hangzott egynek lenni a néhány közül. Ezt még mindig így gondolom, pedig a tőkepiac már az elmúlt két év alatt is sokat változott, és egyre inkább azt érzem, hogy a klasszikus részvényelemzés ha nem is fog teljesen eltűnni, de jelentős átalakuláson megy keresztül.

Szóval egy akartam lenni azon részvényelemzők közül, akikből az emberek nagy része csak annyit lát, hogy egyszer-egyszer szerepel a nevük az interneten, itt-ott interjúkat adnak, idézik őket a gazdasági sajtóban, vagy konferenciákon adnak elő. Ez azért kívülről elég szexinek tűnik, valljuk be őszintén. Nekem meg megvolt hozzá az affinitásom, hogy egy ilyen buliba én is részt vegyek.

Úgy gondoltam, jó lehetek abban, amit egy részvényelemző csinál, és az állásinterjúk után úgy tűnt, hogy mások is így gondolták. Kaptam egy lehetőséget, bár kellett egy kis útbaigazítás, de végül egy akkor még csak leendő kollégám tanácsát megfogadva egy multinacionális tanácsadócég vállalatipénzügy-tanácsadó pozíciója helyett a részvényelemzői munka mellett döntöttem.

A valóság

A valóság, mint mindig, azért közel sem olyan, mint ahogy azt a külcsín, a mézes-mázas csokiréteg alapján gondolhatnánk. Be kell valljam, hogy nem a tipikus pályakezdő székében találtam magam, aki csak egy porszem a gépezetben. Az elejétől kezdve a "mélyvízben" voltam, alig több mint két hónap után már találkoztam a saját nevemmel a sajtóban és rá kellett döbbennem, hogy ez már nem az iskolapad, itt nem nagyon van lehetőség hibázásra. Ha meg hibázol, akkor vagy nagyon hamar leír a szakma, vagy nagyon könnyen támadható leszel és nyomást helyez rád a sajtó és a vállalatvezetők is ezzel próbálkoznak.

Bár akkor még nem tudtam, de most már egészen letisztult véleményem van arról, hogy kiből lesz jó elemző. Egy elemzőnek mindig kell hogy legyen határozott véleménye. A munkánk tulajdonképpen az, hogy megfelelő elméleti tudás birtokában elvégezzük a szükséges kutatómunkát és az eredményekre alapozva határozott véleményt formáljunk.

Az elején ezzel még nem voltam tisztában, és azt se tudtam, mi a szerepem az egész tőkepiaci körforgásban, ezért nem is éreztem a munkám súlyát. Jójó, azért nem kell ezt olyan drasztikus dolognak beállítani, tulajdonképpen egész jelentéktelen cégeket elemeztem, ezért sokkal kisebb figyelmet kaptam, mint amit valójában egy részvényelemző kapna. Ha a MOL-ról vagy az OTP-ről fogalmazol meg véleményt, arra azért mindenki odafigyel a szakmában. Ha azonban kisebb cégeket elemzel mint én, akkor például a külföldi alapkezelőkhöz el se jut a véleményed, így azért valamivel könnyebb.

Számomra nyilván sokkal kényelmesebb lett volna néhány negyedév tanulási folyamat után elmerülni a felelősségteljes elemzői munka világában, de így alakult, és igazán nincs okom panaszra, mert ahogy mondani szokás, teher alatt nő a pálma (azt mondjuk nem tudom, hogy honnan származik ez a kifejezés…). Tehát nekem a betanulás folyamata kimaradt, mert rögtön a mély vízben találtam magam. Rám mindenesetre jó hatással van az, ha nyomás alatt kell teljesíteni, azonban azt már sose tudom meg, mi lett volna, ha az elején több lehetőségem van valakitől megtanulni a szakma csínját. A mély vizet amúgy a való életben is nagyon kedvelem, de erről majd máskor ;-)

De akkor nézzük, miről is van szó…

A mi munkánk abból áll, hogy tőzsdei vállalatok működését elemezzük, és adunk valami iránymutatást a befektetőknek, hogy a vállalat mennyit érhet. A klasszikus pénzügyi elmélet szerint a tőzsdén kialakult ár mindig jól tükrözi egy részvénytársaság értékét, mert minden információ beépül az árakba, de a valóságban ez persze nem teljesen így van. A részvényelemző feladata tehát az, hogy tanácsot adjon a befektetőnek, hogy érdemes-e az adott rézvényből vásárolni, vagy a cég lehetőségeihez képest már túl drága, és ezért nem szabad most venni.

Amikor hozzálátok egy cég elemzéséhez, akkor mindig azzal kezdem, hogy megismerem az iparági környezetet, egy kicsit az iparág szakértőjévé válok. Ezért van sokszor az – és ez az ideális helyzet -, hogy egy elemző egy adott iparágra specializálódik, és több társaságot is elemez ugyanabból az iparágból. Ilyenkor össze tudja hasonlítani a versenytárs vállalatokat, és tud dönteni arról, hogy melyik a jobb. Ha nagyon leegyszerűsítve kellene szemléltetnem, arról van szó, hogy a piacon akkor tudjuk a legjobb almát kiválasztani, ha több árus kínálatát is megnézzük, és azokat összehasonlítva hozzuk meg a döntésünket. Amíg csak egy árus portékáját szemléljük, addig nem tudjuk azt megmondani, hogy van-e annál jobb alma a piacon. Pusztán csak azt tudjuk eldönteni, hogy az az alma jónak tűnik-e, vagy sem.

Nos, ilyen szempontból nálam más a helyzet, én nem egyfajta iparágat elemzek, hanem sok különböző céget különböző iparágakból. Ez egyrészt jó, mert több iparágat ismerhetek meg, sokkal szélesebb körű lesz a tudásom. Azonban az a hátulütője, hogy egy iparágban sem tudok annyira elmélyedni, hogy igazi szakértőjévé váljak.

folyt.köv.