2010. október 30., szombat

Berlin

Brandenburgi kapu, Berlin
A legutóbbi hetem nagyon pörgős volt, úgyhogy megint nem írtam semmit, de most van még két órám indulásig, úgyhogy egy kis ízelítő Berlinről.

Október 20-22 között volt egy 3 napos kurzusom, ami elég különös módon Berlinben zajlott. Ez egy kísérleti megoldás, így mi voltunk az első évfolyam, akiknek a campuson kívül szerveztek egy tárgyat. A jó az volt, hogy 3 nap alatt letudtam egy 3 ECTS értékű kurzust, viszont a program alapján elég eseménydúsnak ígérkezett.

Kedden délután indultunk Oestrichből vonattal (az útvonal a következő volt: Oestrich - Wiesbaden - Frankfurt - Berlin). Az út legnagyobb része a Frankfurt és Berlin közötti 3 órás táv volt, amit ICE-vel tettünk meg, így nagyon kényelmes volt. sose utaztam még ilyen vonaton és azt kell hogy mondjam, teljesen rendben volt. Az ülés extra kényelmes, a vonat tiszta és nagyon elegáns belülről, tiszta üzletembernek érezhettük magunkat. Szóval az utazásra egy szavam se lehet.

Berlinbe igen későn érkeztünk, mivel késtünk kb. 40-45 percet (ennyit a németek pontosságáról...bár hozzáteszem, eddig nem tapasztaltam hasonlót ittlétem óta). A jó az egészben az, hogy a késés miatt a jegy árának egy részét visszafizették kis utánajárást követően.

A szállodába úgy este 11 körül érkeztünk meg, azonban ennek ellenére elmentünk még kicsit sétálni páran a városba, mivel arra számíthattunk, hogy nem sok időnk lesz később felfedezni a nevezetességeket (mint később kiderült, tévedtünk). A szállodánk a város központjában volt, így a Brandenburgi kaput 15 perc gyaloglás után már aznap este megnéztük.

Szerdán reggel 9 órakor kezdtünk az egyik igen neves ingatlancég nagyon impozáns irodájában. Az előadások során kiemelték, hogy az egyik legdrágább négyzetméterárat fizetik egész Berlinben, mivel a legmenőbb üzleti központban van az iroda. Ráadásul a körzetben hemzsegnek az üresen tátongó irodaházak egyrészt a drága bérleti díjak miatt, meg más oka is van, de most ebbe nem megyek bele, mert nem ezért írom a blogot :)
Potsdamer Platz
Szóval reggeltől 3 óráig folyamatosan, kisebb szünetekkel megszakítva 4 előadást hallgattunk végig a berlini ingatlanpiaci sajátosságokról illetve a Generali ingatlan befektetési politikájáról. Ez utóbbinak azért van nagy jelentőssége, mert a 3 napos kurzus után az volt a feladatunk, hogy írjunk egy 20 oldalas anyagot a berlini irodapiacról, melyben 5 kiválasztott ingatlant elemezve végül megvételre ajánljuk az egyiket.
A délután folyamán egy igen pazar, bőr üléses autóbusszal egy 3 órás városnéző túrán vettünk részt. Ennek a körbevezetésnek a célja nem a város nevezetességeinek bemutatása volt, hanem a berlini ingatlanpiac megismerése. Az idegenvezetőnk az említett ingatlanos cég egyik alkalmazottja volt, aki nagyon profi kis előadást tartott az utazás során. Természetesen a város főbb nevezetességeit is láthattuk a buszból, de azokról nem esett szó útközben.

Este közös vacsorára mentünk az egyik helyi étterembe. Schnitzelt ettem valami különleges német tésztaféleséggel (valami nudliszerű dologgal), uborkasalátával és pecsenyelével. Hozzá a helyben főzött búzasört kóstoltam meg, ami nagyon jó volt. Végülis a kaja se volt rossz, bár nem volt annyira extra sem.




a csapatunk
Szerdán a csoportunk különvált 3 előre kialakított csapatra és minden csapat a hozzá rendelt ingatlanbrókerrel találkozott, aki 5 ingatlant ajánlott a figyelmünkbe (természetesen ez a nap már a dolgozat jegyében telt, mivel ezen 5 ingatlan lett az elemzésünk tárgya). Mi az előző napi céget kaptunk ingatlanbrókernek, így a közeli irodába kellett csak átsétálnunk. Az 5 irodaház bemutatása után rövid időnk volt arra, hogy kiválasszuk azt a 3at, amelyiket személyesen is felkerestünk a nap folyamán. A kiválasztás alapja az volt, hogy melyik ingatlan lehet potenciális vételi célpont a Generali számára. Végül a 3 kiválasztott épületet meglátogattuk, fotokat készítettünk, körbevezettek, stb.
A mi csapatunk végzett a leggyorsabban, visszavittek bennünket a szállodához, majd a délután folyamán következett a városnéző túra. Páran úgy 4 óra környékén nyakunkba vettük a várost, és annyi dolgot néztünk meg, amennyit csak tudtunk sötétedésig. Kezdtük a Checkpoint Charlie-nál, ami a fal lebomlása előtti egyik fő ellenőrzőpont volt a város keleti és nyugati fele között, majd megnéztük a  Brandenburgi kaput, a Reichstagot, végigsétáltunk az Unter den Linden-en (Berlin talán leghíresbb sugárútja, amely a Brandenburgi kaputól indul), voltunk a Humboldt Egyetemnél, az Operaháznál, majd a Berlini Dóm volt a végső állomás. Sötétedésre érkeztünk meg a híres tévétoronyhoz (Fernsehturm), ami Európa 2. legmagasabb épülete.

Pénteken szabadprogram volt, vagyis elméletileg a dolgozat elkezdésére volt fenntartva az a nap, de egyik csapat sem kezdett neki, inkább a város felfedezése folytatódott. Mi a 11 órakor induló ingyenes városnéző túrát választottuk, amely minden nap 4 időpontban indul a Brandenburgi kaputól. Ezekben az időpontokban fiatal idegenvezetők, többféle nyelven tartanak bemutatást, körbevisznek a legfontosabb helyeken és mesélnek a város történelméről. Mi természetesen az angol csoporthoz csatlakoztunk és kicsit több mint 3 órás kalandra indultunk.

Este 6kor indult vissza a vonatunk és kisebb átszálláskori várakozásokkal szinesítve utunkat, éjfél körül értünk vissza Oestrich Winkelbe. Berlin nagyon szép város, az ingatlanos kurzus nagyon jó volt, főleg azért, mert gyakorlati oldalról kaptunk ízelítőt az ingatlanszakmából és még a vonatút is megfelelő volt, úgyhogy megint egy nagyon pozitív élménnyel gazdagodtam.



2010. október 16., szombat

How is it going, Man?


Jogos a kérdés, hogy hova tűntem mostanában. elég kevés időm volt írni, ellenben csomó minden történt, szóval van mit pótolnom.
Legutóbb a mainzi meccsről írtam, de a képeket még arról sem láthattátok, pedig van bőven. A szobámban nem a legjobb a net, így csomó időbe telik feltölteni a képeket és videokat. Annyi kellene csak, hogy kivándoroljak a konyhába a gépel, amit tervezek is, csak még nem sikerült megvalósítani. De ami késik...

A Mannheim - Mainz hétvége után a héten a suliban nem volt semmi extra. Keddden részt vettem a szokásos céges prezentáción, ahol most a változatosság kedvéért megint egy befektetési bank, a Nomura volt jelen. A prezentáció nekem nagyon tetszett, mert nem csak a szokásos "We are one of the best financial service provider in the industry" duma hangzott el, hanem az egyik elemző konkrétan beszélt arról, hogy mik a napi feladataik. Kiderült, hogy gyakran 12 óránál többet is kell dolgozni ebben a szakmában, vagyis inkább úgy mondom, hogy ritka az, hogy ennél kevesebbet és gyakran éjszakábanyúlóan dolgoznak az irodában. ez a megállapítás főleg az M&A-s területen jellemző, de sokféle lehetősége van a fiataloknak, lehet részvényekkel, kötvényekkel, devizákkal, privát ügyfelekkel is foglalkozni a tranzakciókon kívül. Ahogy egyre több ilyen előadáson veszek részt, egyre jobban úgy érzem, hogy ez az, amit mindenképpen ki akarok próbálni :) Nekem főleg Londonban lenne lehetőségem, mert németül annyira nem beszélek jól, hogy a frankfurti irodába felvegyenek. Utána fogok nézni, hogy az Erasmus ösztöndíj keretein belül tavasszal csinálhatnék-e egy befektetési banknál szakmai gyakorlatot...

A további órák a megszokott rendben zajlottak: németem, számvitelem és pénzügyi modellezés órám volt még a héten. Az utóbbit külön kiemelném, mivel a RBS (Royal Bank of Scotland) elemzői tartották az órát és egy komplett DCF modell építésén mentünk keresztül, amit én már tanultam ugyan, de 3 órán keresztül hallgatni, hogy hogyan csinálják ez a profik... hát, elég impresszív volt, annak ellenére, hogy hangsúlyozták (és én is érzékeltem, mivel már nem egy valós modellt csináltam magam is), ez egy nagyon-nagyon-nagyon leegyszerűsített példa a modellépítésre.

Na az óra után irány haza és csomagolás, mivel csütörtök éjjel indultunk Milánóba a szobatársaimmal és még két másik cserediákkal. Ryanair-rel utaztunk, ami nagyon olcsó, de a reptér nagyon messze van innen. Úgy jutunk el oda, hogy átmegyünk Mainzba vonattal, majd onnan transzferjárattal a Frnakfurt-Hahn reptérre (amúgy a reptérnek köze nincs Frankfurthoz, 2 óra távolságra van tőle...). Mivel a gépünk hajnali 6:5-kor indult, legalább 1 órával előtte ki kellett érnünk, így a legkorábbi transzferbusszal kellett mennünk, ami 3:50-kor indult Mainzból. a probléma csak az volt, hogy Mainzba éjszaka nem jár vonat, így innen, Oestrichből a legutolsó vonattal elmentünk Mainzba, ami 11:30 körül indult innen, majd Wiesbadenben át kellett szállnunk, hogy odaérjünk Mainzba. Az állomáson éjszakáztunk, ami baromi unalmas volt (több mint 3 és fél órát töltöttünk ott...). A vicc az, hogy Milánóban hasonló a helyzet, vagy a repülő Bergamoba érkezik, ami 1 óra távolságra van a várostól, vagyis itt is transzferrel tudtunk eljutni a központba. Végül 10 óra előtt nem sokkal érkeztem meg Milánóba. Összességében többet költöttem a köztes utazásra, mint az oda-vissza repülő útra...

Duomo


Első benyomásom a városról az volt, hogy ronda, koszos és büdös. Csillával találkoztam az állomáson, ahova a busz vitt engem, majd lerakodtam a csomagomat az onnan kb. 5-10 perc sétányi távolságban lévő lakásban. Csilla nagyon jó fej volt, mert nemcsak nála lakhattam, de még reggelit is kaptam tőle :) Köszönet ezért is! Délelőtt még kicsit bementünk a városba, megnéztem, hogy hol van az egyetem (Csilla a Bocconira jár, ami egy masszívan fizetős suli és talán a leghíresebb olasz egyetem), elmentünk egy piacra is, meg megcsodáltam a helyi villamosokat (mintha 100 évesek lennének). Ja, és megtapasztalhattam az olasz kulturát. Folyton nekimennek az embernek, rálépnek a lábára, odébblökik és ez nekik természetes. Eddig nem tudtam, miért utálom annyira az olaszokat, csak úgy szimplán utáltam őket, de most már van indokom is. Tényleg nagy részük undorító egy népség, bár vannak kivételek is, mint kiderült.
Később érkeztek a többiek Budapestről (7en érkeztek még Bp-ről látogatóba...jó volt magyarul beszélni végre), kimentünk eléjük az állomásra, majd még aznap bementünk megnézni a Duomo-t, a méltán híres milánói dómot. Na ez az, ami tényleg gyönyörű és bámulatos. Igazából Milánóban a többi nevezetesség is minda dóm környékén csoportosul, így ha valaki városnézés gyanánt megy ide, szerintem 1 nap erre bőven elég, és többet nem érdemes itt maradni. Most kezdek igazán rájönni, hogy mekkora kincs nekünk Budapest. Ha hazamentem, első dolgom lesz körbejárni a mi kis városunk szépségeit, amire félek, hogy nem is lesz elég időm...
Az újabb negatív dolog szintén az első napon történt, amikor beültünk kajálni egy étteremszerűségbe. Nem is nevezném igazi éttermnek, hanem inkább átmenet a gyorsétterem és sima étterem között. Szóval ezen a helyen azért is fizetni kell, hogy leülhess egy asztalhoz enni (!). Ez amúgy csak nekünk szokatlan, mert Olaszországban mindenhol ez a szokás. Mivel én előtte ettem, nem akartam ott semmit fogyasztani, de még így is fizetnem kellett volna, hogy a többieket megvárjam és addig is együtt lehessünk. Végül jó fej volt a csóka, és nem számolt fel plusz 1 eurot azoknak, akik nem fogyasztottak.
Másnap megnéztük Milánó összes templomát, meg kb. minden építményt, ami benne volt az utikönyvekben. Voltak közötte nagyon csodás dolgok is, de többnyire semmi extra. voltunk a várban, meg annál a templomnál, ahol az Utolsó vacsora (Last Supper) freskó van, de magát a festményt nem tudtuk megnézni, mert több hónapra előre kell jegyet foglalni.
Délután kimentünk a milánói lóverseny pályára, és nekem ez volt a legnagyobb élmény a dóm után :) Csilla lakótársa és egyben az egyetemi csoporttársam, Adri itt dolgozik és megismerkedett egy idő úrral, aki folyton kint van és rengeteget fogad. Állítólag több ezer eurokat szokott nyerni, meg szokott veszíteni is. Ottlétünk alatt is volt olyan futam, amin elég tetemes alaptőkével 450 euro-t nyert (!!!). Ő fizette a belépőnket a lovira és a büfénél adott Adrinak 100 eurot, hogy fogyasszunk, amit csak akarunk. elég nagyvonalú volt velünk, holott nem is ismer minket, csak annyit tudott, hogy a Csilla ismerősei vagyunk. Sajnos csak olaszul beszélt, ezért nem tudtam vele beszélgetni, pedig nagyon kíváncsi lettem volna az életére :) Ha már ott voltam, nyilván fogadni is kellett. Egyik futamon nyertem, másikon veszítettem. Mindkétszer a favoritra fogadtam egy olyan fogadásban, hogy ha az első két hely valamelyikén ér célba, akkor az nekem nyerő. Sajnos a második futamban a favorit csak harmadik lett...
A lovi után megnéztük kívülről a San siro stadiont, ami ott volt rögtön mellette. Sajnos csak kívülről láttuk és igaz, hogy óriási, de amúgy semmi extra. fotos szempontból meg azt sajnáltam, hogy nem volt kiírva a stadion neve sehol sem, így azt a tipikus stadion előtti képet, amit szerettem volna, végül nem sikerült megcsinálni.

Végül vasárnap a program szintén a dómnál kezdődött, majd átmentünk Comoba vonattal, egy óra alatt. Egy nagyon szép, mediterrán hangulatú kis városkát kell elképzelni a comoi tó partján, ami úgy néz ki, mintha egy tengerpati kisváros lenne. Lenyűgöző látvány volt. Rengeteg gazdag hírességnek van itt villája és nem is csodálkozom ezen.

Scala...
Míg én a magyarokkal voltam, az ebs-es társaim elutaztak Veronába és Velencébe. Mivel én már voltam Velencében, ráadásul a Csillához jöttem látogatóba, nem nagyon volt kérdés, hogy velük tartok-e vagy sem.


Hétfőn hajnalban keltem, mert megint ki kellett buszozni a reptérre és a repülő 8 óra körül indult. Végül dél és 13 óra között értünk vissza Oestrichbe, így kezdetét vette a következő Erasmus hetem a kisvárosban...


Comoban is voltunk, és ez lesz a legemlékezetesebb része az olaszországi utamnak. Úgy néz ki ez a hely a comoi tó partján, mint egy mediterrán tengerparti városka. Nagyon hangulatos és fel lehet menni siklóval az egyik hegyre is, ahonnan egész jó fotókat lehet csinálni. Mondjuk ahova felérkeztünk, onnan pont nem nagyon lehetett rálátni a tóra, de azért megpróbáltam kihozni a maximumot a lehetőségekből. Íme:
oda mentünk fel
comoi dóm...van olyan szép, mint a milánói
a sikló
... :)
egy csodás kápolna fent a hegyen

2010. október 3., vasárnap

Mannheim - Mainz Weekend

A héten megint megvolt a szokásos kedd esti céges prezentáció. Most a Citigroup volt soron, és megint olyan érzésem támadt az előadás alatt, hogy mindenképp el kell mennem legalább egy gyakornoki periódusra valamelyik befektetési bankhoz. Nagyon sokat számítana szakmailag, mert nagyon jók a képzéseik ezeknek a bankoknak és ez a CV-ben egy iszonyú nagy plusz pont lehetne. Most majd elkezdek utánajárni, hogy van-e lehetőségem még egy ösztöndíjas külföldi féléves szakmai gyakorlatra tavasszal.
Szerdán voltak óráim, majd este elmentünk a focipályára játszani kicsit páran. Eleinte csak passzolgattunk, majd megérkezett egy helyi öregfiúk baráti társaság. Félpályára játszottak és megkérdezték, beállunk-e. Persze, hogy beálltunk és igen egész jó volt a foci, bár teljesen más, mint a kispályás, amihez én hozzá vagyok szokva. Sajnos a cipőm nem túl jó a salakos pályára, lassabban tudok futni és nehezebben tudok megállni, mint a stoplisban. A végére eléggé el is fáradtam és izomlázam is volt 2 nappal utána, de megbeszéltük, hogy jövő héten is megyünk.
Amúgy lenne lehetőség keddenként is EBS diákokkal focizni, de a céges prezentációk után én az állófogadást preferálom, és nem a focit :)

Pénteken délután kezdődött a hétvégi Mainz - Mannheim - Mainz utazás. Reggel még volt órám az egyetemen, majd hazamentem, egy gyors ebéd és indultunk a lakótársammal Mainzba, hogy ott megvegyük a jegyeket a szombati hoffenheim elleni meccsre. Ezután továbbutaztunk Mannheimbe, ahol nekem egy Corvinusos évfolyamtársam tanul, meg a koreai srácnak is ott tanul egy ismerőse, ráadásul erre a hétvégére több EBS cserediák is Mannheimbe ment Oktoberfestezni. (Az Oktoberfest eredetileg Münchenben van, de minden nagyobb német városban található hasonló esemény. Például Mainzban is lesz október 7-től, szóval lehet, hogy oda is ellátogatunk majd).
Úgy 5 óra körül érkeztünk meg, majd elmentem Sanyihoz aki egy ottani kollégiumban lakik. Bementünk a belvárosba, hogy valamit lássak a városból is ne csak a sörsátrakat. Igazából nincs sok látnivaló ott, a sétálóutcás rész eléggé hasonlít Budapesthez, a külső részek meg egy ipari városhoz. annyira nem nagy szám és még mindig Hamburg a favorit az általam ismert német városok közül. 
Később elindultunk az Oktoberfest helyszín felé, de igazából Sanyi se tudta, hogy hol van, ezért a pályaudvar melletti Információs Irodából beszerzett szórólap alapján tájékozódtunk. Odaérve kicsit meglepett, hogy összesen 1 sörsátor van, és még szabad helyeket is láttunk. ekkor esett le, hogy miért is jöttünk át a hídon (ugyanis a hídon túl már Mannheim egyik "elővárosa", Ludwigshafen található)? Ez ugyanis nem a mannheimi, hanem a ludwigshafeni Oktoberfest volt. Így a többi EBS diákkal nem találkoztam, kivéve akivel együtt érkeztünk vonattal, mert ugye ő is ezt a szórólapot vitte magával :)))
Ettől függetlenül a hangulat remek volt köszönhetően az élő koncertnek és a tipikus német muzsikáknak. Ja, meg egyszer beöltözött az énekesnő Lady Gagának és valamelyik slágerét énekelte. 

Másnap 11:40 körül indult a vonatunk vissza Mainzba, ahol még egy srác csatlakozott hozzánk, és hárman mentünk a meccsre. A vonaton együtt utaztunk a Hoffenheim drukkerekkel, de azon kívül, hogy az út végén elkezdtek ugrálni és beleremegett a vonat, teljesen normális volt az út, bár lehet, hogy csak a zenehallgatás miatt nem hallottam semmit. A mainzi állomáson rendőrök várták az érkező szurkolókat és végig kamerázták a kiszállást, gondolom azért, hogy kiszűrhessék a rendbontókat.
A meccsen a hangulat fantasztikus volt. Kb. fél órával kezdés előtt mentünk be, ami nem volt annyira nyerő ötlet, mert kb. már tele volt a stadionnak az a része (kapumögött szemből nézve a bal szélső szektor), ahova a jegyünk szólt. Itt nem voltak ülőhelyek (Hamburgban csak az volt), hanem álltunk végig és a beérkezéskor útbaigazítottak, hogy hol férünk még el. eléggé szervezettnek tűnt az egész, ahogy eljutottunk a még szabad állóhelyekig. sajnos ez szinte legalul és a legszélén volt a szektornak, így a pálya egy nagyon pici része nem is volt látható onnan. A második félidőre kerestünk egy jobb helyet, ahonnan viszont mindent jól láthattunk.
Az első és a második félidőben is kb. a 2. percben esett egy-egy gól, ami mindig nagyon jót tesz a meccsnek. A végeredmény 4-2 lett a Mainznak és szalai Ádám volt véleményünk szerint a meccs legjobbja. Gól plusz gólpassz, és ezen kívül is nagyon agilisan játszott, ráadásul óriási közönségkedvenc. Akkor meg méginkább azzá vált, amikor a 4. gól, a 11-es előtt átadta a labdát az egyik játékostársának, hogy ő lőhesse a büntetőt. Nem tudom, ki volt az, de feltételezem, hogy egy védő, aki nem nagyon szokott gólt lőni.
Jellemző az egész meccsre, hogy a vége után negyed órávál még minden szurkoló a stadionban volt és a nézőkhöz a kerítésre felmászó szalaival és még egy társával együtt énekeltek és szerintem ez még egy jó darabig így folytatódott.
Az általam látogatott sportesemények közül a magyarországi vízilabda EB hangulatával tudnám összehasonlítani ezt a meccset, de talán azt mondanám, hogy itt még annál is jobb hangulat volt. Ha lesz még lehetőségem, fogok még ide meccsre menni.

Carrier Day and the Library

Az előző előtti héten szerdán volt a Karrier Nap, ami tulajdonképpen a Symposium folytatásának tekinthető. Szerdán még több cég volt jelen, és egy részük előadást is tartott, ahol egyrészt bemutatták a cégüket, másrészt elmondták, milyen gyakornoki és egyéb lehetőségeket kínálnak. Az előadások egy része angolul, másik része németül volt, úgyhogy itt is szelektáltam: voltam egy befektetési bankos előadáson és két termelő cég előadásán, de igazából az utóbbiaknak nem a szakmai érdeklődés volt az oka. A Procter&Gamble már tartott aznap egy reggeli előadást, és találkozván az egyik indiai MBA-s sráccal szemet szúrt a nála lévő szatyor. Kiderült, hogy az előadáson kapták és a P&G által terjesztett termékekből volt összeállítva, úgyhogy ezt nem szabadott kihagyni. Annyira nem érdekelt volna ez a dolog, ha nem épp külföldön lennék és nem lenne szükségem ilyen dolgokra a mindennapi életben.
A jelenlévő cégeken kívül volt egy Tschibo kávézópult és egy Lindt csoki sarok is a helyszínen. ezekről foto is készült és természetesen meg is kóstoltam a termékeket. A csoki egyszerűen fantasztikusan jó volt. Két cukrász-forma helyben is készített csoki bonbonokat, így elég látványos volt az egész. Amúgy kérdeztem egy német srácot, hogy náluk mit hívnak bonbon-nak és ők például a csokiból készült dolgokra nem mondják ezt, csak a cukorkára.
Este átmentünk az egyik koreai lány lakásába, mert csináltak koreai kajákat, ugyanis aznap volt a koreai Hálaadás napja. Igazából nem érzékeltem a kajákat speciálisan koreainak, mert igazából a következők voltak: palacsintatészta zöldségekkel kisütve, rántott cukkíni meg curry.

Hétfőn és kedden kb. sosincs órám, így a hét eleje mindig elég laza, tulajdonképpen 4 napos a hétvége. Ezeket a szabadidőket majd tanulásra fogom használni, meg ha már jobban kezd körvonalazódni a szakdogám témája, akkor elkezdem írni.
Egész jók az adottságok, a könyvtár tök nyugis és amikor hétvégén voltam, alig voltak, szóval lehetne dolgozni. A sulinak van egy internetes adatbázisa, ahonnan rengeteg folyóiratot lehet letölteni és visszamenőleg olvasni a régebbi cikkeket is. Szóval tényleg jó lenne végre kitalálni, hogy miről írom a szakdolgozatomat. Ezen kívül még németet és angolt is tanulhatnék, szóval unatkozni nagyon nem fogok attól függetlenül, hogy nincs annyira sok órám. Ha van, akkor viszont 3 óra 15 perc van egyben legtöbbször, ami végülis kétszer 90 perc plusz 15 perc szünet.
Lassan beindulnak az egyetemi beadandó írások is. Megkaptuk már a Financial accounting és a Real Estate Management tárgyakhoz is az első esettanulmányokat. Nem tudom, mennyire lesznek ezek megterhelőek, de az mindenesetre jó, hogy csoportokban kell szinte mindig dolgozni.
Ja, és németből a Deutsche Börse az én témám, amiről egy prezentációt kell készítenem. Természetesen én választottam ezt, hogy ha már bele kell ásnom magam németül egy gazdasági témába, akkor legyen az olyan, ami legalább kicsit érdekel is. Szóval lassan ezt is elkezdem csinálni, mert aztán minden össze fog sűrűsödni.