Részvényelemző lettem
Sokszor futok bele abba a szituációba, hogy megkérdezik tőlem, mit csinálok. Az "egy brókercégnél dolgozom részvényelemzőként" válasz hallatán a legtöbben nem tudják hova tenni ezeket az információkat. Tisztelet a kivételnek, de nagyon kevesen vannak, akik tudják, hogy ez mit is jelent. Itt általában a beszélgetés populárisabb témák felé terelődik...
Most le fogom írni, hogy mit csinálok, milyen gondolatok vannak a fejemben, milyen kérdések foglalkoztatnak általában.
Miután visszajöttem Magyarországra 2010 decemberében, volt még hátra egy szakdolgozat írással és munka kereséssel töltött fél évem. Ráadásul nyertem egy ösztöndíjat is, így elkezdtem tanulni életem akkori legnehezebbnek tűnő kihívására (erről kicsit később).
A tavasz folyamán két állásajánlatot is kaptam. Az egyik az Equilor nevű brókercégnél egy részvényelemzői pozíció volt. Az egyetem utolsó két évében már tudtam, hogy részvényelemzőként akarok majd dolgozni, és elég tudatosan próbáltam ez irányba lépni is. Ennek fényében némileg meglepő, de nem fogadtam el az Equilor ajánlatát.
Ezt követően a Deloitte vállalatfelvásárlásokkal és összeolvadásokkal foglalkozó területére jelenkeztem és egy sok körös kiválasztási folyamat során ajánlottak egy szerződést. Úgy éreztem, hogy ennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet, így eszembe sem jutott volna hezitálni.
A sors furcsa fintora, hogy behívtak a KBC Securities nevű brókercéghez egy interjúra. Életem egyik legnehezebb döntése előtt álltam, amikor a KBC-nél azt mondták, hogy felvennének részvényelemzőnek. Kértem egy kis haladékot a Deloitte-nál, de igazából akármennyit is gondolkodtam, nem jutottam egyről a kettőre. Végül volt egy dolog, ami a KBC mellett döntött (ezt majd egyszer lehet hogy leírom).
Sokáig nem voltam biztos benne, hogy a KBC-vel jól döntök. A Deloitte-nál mindent megpróbáltak, szerveztek egy beszélgetést az egyik menedzserrel, hogy nyugodtan átbeszélhessem vele a kételyeimet, később ajánlottak magasabb fizetést is, de addigra már valami miatt úgy éreztem, hogy a KBC-t kell választanom. Így is lett, lassan két éve, hogy itt dolgozom részvényelemzőként.
Aki igazán küzd az álmaiért...
Úgy gondolom, hogy aki igazán kitartóan küzd az álmaiért, azt csak egy dolog térítheti el, mégpedig a SORSA. De ez csak azért van, mert nem egyenes vonalú egyenletes mozgás során jutunk el a célig, hanem kitérőkön, akadályokon keresztül. A próbatételekre azért van szükség, mert gyűjtenünk kell a tapasztalatokat, a tudást, hogy végül amikor odaérünk a célunk kapujához, már birtokunkban legyen minden olyan eszköz, amire szükségünk lesz.
Anno amikor az egyetemre felvételiztem, végül nem arra a szakra jutottam be, ahova menni szerettem volna. Nagyon nagyon csalódott voltam, alapvetően nehezen viselem a kudarcokat, és ezt akkor nagyon nagy kudarcként éltem meg. Végül azonban a sors bebizonyította, hogy nem kell mindig foggal körömmel küzdeni, hanem csak hagyni kell hogy a dolgok a maguk rendje és módja szerint történjenek. A sors visszaigazolta, hogy ott és akkor a jobb megoldás számomra az volt, amit akkor nem nagyon akartam elfogadni.
Végül megtaláltam az egyetemen azokat a kihívásokat, amik megfelelően tudtak motiválni és azon nagyon kevés emberek egyike vagyok, akik rögtön az egyetem után olyan állásban tudtak elhelyezkedni, amit elképzelt maguknak. Amúgy iszonyat kevés esély volt arra, hogy részvényelemzőként el tudok helyezkedni.
Magyarországon csak kevés brókercég van, akiknek részvényelemzőre van szükségük. Ezeknél a cégeknél ezek a pozíciók mind be vannak töltve, és nincs tér bővítésre. Kb kihalásos alapon működik a dolog, nagyon kevés embert vesznek fel. Tényleg azt kell mondanom, hogy jókor voltam jó helyen, mázlim volt, és az a rengeteg energia, amit az egyetem alatt ebbe fektettem, az végül kifizetődött.
Úgy gondolom, hogy aki igazán kitartóan küzd az álmaiért, azt csak egy dolog térítheti el, mégpedig a SORSA. De ez csak azért van, mert nem egyenes vonalú egyenletes mozgás során jutunk el a célig, hanem kitérőkön, akadályokon keresztül. Most úgy érzem, megint egy kanyarnál vagyok, és nem látom, hogy mi jön utána, kicsit felemelem a lábam a gázról de nem akarok még fékezni. (Részvényelemzőként nagyon sokszor különböző hasonlatokkal próbáljuk leírni a helyzetet, ezért előre is elnézést kérek, ha majd túl sok ilyen képi kifejezésmóddal próbálom szemléltetni a dolgokat) :D
A részvényelemzősdi jó móka
Írok majd arról, mivel foglalkozom, hogy telnek a napjaim, miből áll az életem.
Meg leírom majd életem egyik legnagyobb kihívását, ami még 2011 tavaszán kezdődött és azóta is tart és ami miatt most kicsit megint kanyargósabb úton járok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése