Szöul - Part I.

Szöulba egy borzasztó hideg napon érkeztem, Hong Kong és Szingapúr után különösen nagy váltás volt, bár Shanghaiban már megtapasztaltam az éghajlatváltást, ott már olyasmi időjárás volt, mint ami itthon is jellemző ősszel. Szöul viszont sokkal hidegebb volt, nagyjából 5 fok körül lehetett, nekem viszont nem volt kabátom, úgyhogy kaptam egyet használatra az ottani ismerősömtől.

A megérkezés se volt egyszerű, mert Shanghaiból minden indoklás nélkül több mint 1 óra késéssel indultunk, már bent ültünk a gépben amikor bemondták hogy a türelmünket kérik, de arról nem esett szó, hogy miért kell várnunk. Meg is kérdeztem, hogy mi van, de nem mondtak semmit… Aztán a kifutópályán araszolva látható volt, hogy feltorlódtak a repülők, de hogy miért nem szállhattak fel az előttünk lévő gépek sem, az még mindig rejtély.

Szöulban ráadásul a bevándorlási hivatalnál is volt egy kis fennforgás, ugyanis nem tudtam a srácoknak a címét akiknél a szállásom lett volna (és a helyi telefonszámukat sem, ugyanis mindig neten keresztül tartottuk a kapcsolatot). Sebaj, némi szervezkedés után végre kaptam olyan infókat, amik már a bevándorlásiaknak is elegendőek voltak, így megkaptam a három hónapra szóló ideiglenes vízumot. Nagyjából két óra késéssel be is léptem Dél-Koreába.

Az első éjjel annál a srácnál laktam – nevezzük őt Celestine-nek -, aki még Németországban, Oestrich-Winkelben volt lakótársam 2010 őszén, amikor a European Business School-on tanultam. Kis intermezzo: jó kis nemzetközi csapat volt Oestrich-Winkelben, a lakásban Celestine-en és rajtam kívül egy koreai lány és egy mexikói srác volt, illetve a házban az alsó szinten lévő apartmanban két indiai srác lakott, a szomszédban meg még négyen.

Szóval első szöuli éjszakámat Celestine-nél töltöttem, de még előtte elmentünk vacsorázni a barátnője és a lakótársa társaságában. A hely ahol kajáltunk egy zseniális öltet, egy olyan étterem, ahol az asztaloknál grillezni lehet. Az asztal közepén lévő lyukba a pincér érkezésünk után hozott faszenet, majd nemsokkal később érkeztek a nyers húsok és egyéb kiegészítők, mint például a Koreában elmaradhatatlan kimcsi (amúgy nekem nagy kedvencem). Azt figyeltem meg, hogy ők a disznónak azt a részét szeretik a legjobban, amit nálunk bacon-ként ismernek, de például ettünk hátszínt is (csak az annyira nem tipikus). Kóstoltam még kimcsi levest is, ami brutál módon csípős volt (még nekem is), de minden fellelhető formában ki akartam próbálni a kimcsit, úgyhogy nem volt nagy dilemmázás a választásnál (és amúgy meg ízlett is). A szilvabor viszont kimondottan pozitív élmény volt, kissé édeskés likőrszerű ital, alkoholtartalmát tekintve maximum 15 százalékos lehetett, de kifejezetten finom volt.

Az első estére még két dolog maradt, felmentünk a közeli hegycsúcs kilátójába egy kis esti Szöul nézésre, illetve egy spontán street foodozással egybekötött meccsnézés. A meccs épp jókor volt, Manchester City – Manchestre United rangadó volt európai idő szerint kora délutáni időpontban, ami Szöulban késő estét jelent. Itt esett le, hogy ők az európai focit nem is nagyon tudják követni, a BL-t meg egyáltalán nem, mert az náluk hajnali időpontban van. Szóval most szerencsénk volt a koradélutáni meccsel, mert így este 10-11 körül volt a kezdés. A meccs mellé ettük a tempurában sütött polipot/rákot/zöldséget, kóstoltunk még Sundae-t (véreshurka) és a legtipikusabb utcai kaját a Tteokbokki-t (csípős paprikás mártást rizsnudlival). Az alábbi Korea Street Food Guide listán ez az első két kaja, illetve ott vannak a különböző sült snack-ek is.

Tteokbokki

Másnap a Korea University felfedezésével kezdtük a napot, egy hatalmas komplexumról beszélünk, nem vethető össze a magyar egyetemekkel, inkább az amerikai típusú kampuszokhoz hasonlít. Az egész nagyon modern, tök szép épületekből áll, saját football stadion, kosárlabda- és hokicsarnok tartozik az egyetemhez, és a különböző épületek közötti közlekedéshez az egyetem buszjáratát is igénybe lehet venni.

Koradélután autóba ültünk és a városon kívüli „folk village”-be mentünk, ahol a tradicionális koreai életet mutatják be korhű építményekkel és hagyományörző bemutatókkal. Ami érdekes, hogy a Korea szerte népszerű szappanoperák tipikus forgatási helyszíne is ez a terület, ugyanis ezek a történetek a múltban zajlanak. Ezek a koreai szappanoperák egyébként egész Ázsiában elég népszerűek, óriási sztárok a szereplőik. Ejj, ha a Barátok Közt színészei otthon ezt tudnák… Hohó! :D

Ettem itt kimcsi palacsintát illetve megint ittunk rizsbort. Ez a rizsbor kicsit édeskés ízű, 5-6 százalék alkoholtartalmú ital, kicsit zavaros, fehéres színű ital. Az érdekes az, hogy ahányszor ittam soha sem pohárból, hanem mindig kis tálka szerű bádog vagy műanyag edényből ittuk. Mindegy, ami jó az jó, nekem bejön és szívesen látnék itthon olyan pubot, ahol lehet ilyet kapni.

Elég hosszúra sikerült a hagyományörző faluban tett látogatásunk, de estére maradt a nap fénypontja. Ellátogattunk ugyanis egy jjimjilbang-ba, amit úgy kell elképzelni, mint egy termálfürdő és egy hostel ötvözete. Ide azonban leginkább nem turisták járnak, hanem a helyiek járnak ide kikapcsolódni egy fárasztó munkahét után, vagy akár hétközben is. Leginkább azt lehet mondani, hogy a tipikus „fogyasztó” este érkezik munkaidő után, fürdőzget és szaunázik, illetve vannak éttermek és bárok is a komplexumban. Illetve a nő és a férfi részlegen is van egy olyan szoba, ahol matracok vannak a földön és ott lehet aludni. Sokan ott bent alszanak, de vannak akik kiviszik a párnát és a szaunák körüli részen leheverednek valahol és ott elalszanak. Számomra ez nagyon érdekes élmény volt, nem hiszem hogy van hasonló Európában és nálunk nem is tudnék egy ilyet elképzelni, egyszerűen nem illik bele a kultúránkba.

Szóval a második éjszakát itt töltöttem, nem volt nagyon pihentető az alvás, de maga az ötlet nagyon érdekes és örülök hogy kipróbáltam, érdekes élmény volt bár az elején nehezen tudtam hova tenni a dolgot. J

Képek ömlesztve:

SKU kosárcsarnok

SKU hokipálya

SKU kampusz egyik épülete

A BBQ étteremben

Kimcsi leves

Fried snacks

Sundae

Kimcsi palacsinta

Jjimjilbang

Beigli ("a tökéletes")

Még bőven karácsony előtt vagyunk (bár ilyenkor szerintem nem lehet elég korán kezdeni a készülődést, úgyis minden az utolsó pillanatokra marad), de a tökéletes beigli reményében tartottam egy próbasütést a hétvégén. Nagyon jó lett, olyan amilyennek lennie kell, nem porlad szét, nem repedt szét sütés közben, puhaságát megőrzi napok múlva is, egyszóval tökéletes. Mivel többen kérdezték a receptet, hát íme. Karácsony előtti hétvégén meg lehet sütni, fóliában tárolva simán eláll (csak nehogy a kóstolgatás miatt elfogyjon) ;-)

Tészta (élesztős, de nem tipikus kelt tészta)

·         250g búza finomliszt (B55)

·         125g vaj (puha legyen)

·         20g porcukor (az eredeti recept ennél többet írt, de nekem ennyivel is jól viselkedett a tészta)

·         csipet só

·         6-8g élesztő (tényleg ennyi, nagyon kevés kell bele, nem is lesz tipikus kelt tészta)

·         2 tojás sárgája (ennyi liszthez elég ha kicsi tojásokkal dolgozunk)

·         30ml tej + 2 ek. tejföl (20%) (a recept azt hiszem 80ml 2,8%-os tejet írt, de nekem volt korábbról olyan tapasztalatom, hogy a tejföl nagyon jó a beigli tésztához)

Az átszitált liszthez hozzáadom a csipet sót, a porcukrot és a puha vajat, majd ezeket az adalékokat összedolgozom. Egy külön tálban a az élesztőhöz adtam egy gondolatnyi kristálycukrot (ez megszokás, mindig így dolgozok az élesztővel, mert így azok a kémiai folyamatok, amik a kelesztés során szoktak megtörténni, rögtön lezajlanak és egy kis kevergetés után folyékonnyá válik az élesztő – ez a magic!), illetve a tejet, tejfölt és tojás sárgákat is belekevertem. Ezt követően lazán összedolgozom a lisztes morzsalékkal a folyékony anyagokat. Nem kell túl jól összedolgozni, elég csak nagyjából, amíg el nem válik az edény falától. Nekem kellett még hozzáadni lisztet, de csak óvatosan ezzel! Ha kész, 2 gömböz formálunk és fóliával letakarva hűtőben pihen 1 órát.

Töltelék (classic)

·         250g mák

·         1 vaníliáscukor

·         fahéj, szerecsendió

·         1-1 narancs és citrom reszelt héja

·         rumba áztatott mazsola/ aszalt szilva, kandírozott narancshéj/citromhéj (ízlés dolga)

·         80 ml tej, 2 ek. méz

A felforrósított tejbe mézet teszek és ezzel forrázom a mákot, illetve hozzáadom a többi adalékot.

Összeállítás

A tésztát a hűtőből kivéve kinyújtjuk (2 rúd lesz belőle) és a masszát óvatosan (!) szétterítjük rajta. Ez nem lesz könnyű, mert meleg hatására a vajas (enyhén kelt) tészta könnyen puhul és mivel vékonyra kell nyújtani, könnyen kiszakad a tölteléktől. Ha van türelmünk, akkor a tölteléket is be lehet hűteni és utána két fóliaréteg között azt is ki lehet nyújtani és így egyben ráhelyezni a kinyújtott tésztára. Arra figyeljünk, hogy a tésztának mind a négy szélét fel kell hajtani, hogy ne folyjon ki a töltelék. Tojás sárgával egyszer, majd mikor pihent picit, tojás fehérjével még egyszer lekenjük. Villával megszurkáljuk és még a sütés előtt pihentetjük picit. 200°C-on sütjük 20 percig, majd picit lejjebb véve a hőfokot további 10-15 percre van szükség. Én légkeveréses sütőben csináltam és amint elkezdett pirulni, alufóliával lefedtem. A végén már a légkeveréses funkciót is leállítottam.

Türelmet igénylő sütemény, viszont megéri! Az enyémben most mazsola nem volt, viszont aszalt szilvával helyettesítettem. Karácsonykor ki fogok próbálni valami extra tölteléket is amiben lesz marcipán is, de ezt még addig ráérek kitalálni. :-)

Shanghai – Ismerkedés a kultúrával és némi gasztronómia

Shanghait gasztro szemszögből nem sikerült igazán jól megismernem, mert az előző bejegyzésben leírt nehézségekkel való küzdelem felemésztette az összes energiámat J Najó, azért mégse teljesen igaz ez, de tény, hogy a „Kínai gasztronómia megismerése” pontot nem sikerült maradéktalanul kipipálni a listámon. Ettem viszont Ramen levest (Japán is Ázsia, vagy mi ;-) )

Volt azért néhány érdekesség… amiket nem próbáltam ki, de cserébe lefotóztam őket;-), illetve volt egy két dolog, amit kipipáltam a listámról. Ilyen volt például az az egg tart (vagy egg custard tart), ami egy vaníliás pudingos/sodós töltelékkel készülő pite. Ez egy tipikus hong kong-i édesség (bár a recept állítólag Portugáliából származik), amit Kínában is nagyon sok helyen készítenek. Akkor jó, ha a közepe zselészerűen remegős, a külső vajas tészta pedig omlós de nem annyira, hogy szétporladjon evés közben. HK-ban sok helyen lehetett kapni ilyet az utcán, itt pedig egy pékség szerű helyen találtam rá és nagyon jó hogy megkóstoltam. Ilyet akarok itthonra is (nem ez az első ilyen érzésem)!

Ettem igazi helyi jiaozi-t is, ami egy kifli (vagy félhold) alakú dumpling (amit magyarul gombócnak fordítanak, de semmi köze a magyar nyelven gombócnak nevezett dologhoz, inkább a raviolihoz hasonlítanám). Általában darált sertéshússal és zöldségekkel (reszelt hagyma, káposzta, talán van ahol répa is van benne) töltenek és így főzik ki, majd kicsit meg is pirítják. Általában szójaszósszal és csípős (esetleg ecetes) chili szósszal tálalják. Ebből nagyon sokat meg lehet enni, imádni való kaja és tényleg igaza volt Tracy-nek amikor még HK-ban azt mondta hogy ezt mindenképp kóstoljam majd meg Shanghaiban (amúgy már HK-ban is nagyon jónak tartottam). Igazából nem hinném hogy jobb volt a shanghai-i verziós, mindkettő nagyon ott volt! J

Van még egy dumpling, ami már sokkal jobban hasonlít a mi általunk gombócnak nevezett ételhez, sőt még inkább az echte dampfnudelhez (azaz gőzgombóchoz). Már érkezésem utáni nap kinéztem a szállásomhoz közel egy kis utcai árust, ahol halomra álltak egymás hegyén-hátán a HK-ból már jól ismert bambusz párolókosarak. A kínálatban volt több féle töltelékkel, darált hússal, zöldséggel, hallal és az elmaradhatatlan fekete szezámos és vörösbabos verziók sem hiányoztak. Az utóbbi kettőt kóstoltam meg első teljes shanghai-i napom reggelén és kipróbáltam mellé még egy dinnye shaket, csak hogy legyen valami érdekesség is. Elég furán nézett rám az eladó, úgyhogy lehet hogy ez nem is annyira tipikus dolog itt, de valamiért úgy éreztem, hogy most nem a tipikus mangó shaket kellene inni.

A szállásom a Jing’an Temple közelében volt, ami egy buddhista templom és az egész kerületet erről nevezték el. Ide végül nem mentem be, de cserébe két másik templomot megnéztem belülről, a City God Temple-t és a Jade Buddha Temple-t (de minderről majd csak a maga idejében…).

Nyilván google hiányában ezekre nem tudtam rá-googlezni, így mindenféle logika és tervezés nélkül oda mentem be ahol éppen kedvem tartotta. Ezt mondjuk picit sajnálom, mert mint kiderült, a Jing’an templében van egy 3,8 méteres ülő jade Buddha szobor (utólag rá-googliztam), ami elvileg a legnagyobb a maga kategóriájában egész Kínában.

Fekvő buddha jade kőből

A másik buddhista templom, a Jade Buddha Temple arról híres, hogy ott konkrétan szerzetesek is élnek. Volt itt is ülő Buddha szobor amit még az egyik szerzetes hozott ide Burmából (also known as Myanmar) és fehér jade kőből faragták. Itt valamiért nem lehetett fotózni és külön belépőt kellett fizetni hogy megnézhesd, de tényleg szép volt, higgye el mindenki ;-) Amúgy neten találtam fotókat, szóval ennyit a tilalomról… Volt még ebben a templomban egy szintén fehér jadéból kifaragott fekvő Buddha is, illetve ezen kívül még egy csomó. Az itt élő szerzetesek amúgy teljes lelki nyugalomban, senkitől sem zavartatva magukat mindennapi életüket tengették, épp valami szertartást vezényeltek (simán lehet hogy valami temetés volt, vagy valamiféle megemlékezés, úgyhogy csak nagyon visszafogottam kattintottam a képeket).

Amúgy a kínaiak úgy tisztelegnek, hogy a hatalmas égő tűzrakásokban füstölőket gyújtanak (egyszerre egy nagy halommal) és azzal hajolgatnak mindenfelé.

Voltam a Shanghai Múzeumban is, ami tulajdonképpen egy általános múzeum festészettel, szobrokkal, érmékkel, néprajzi dolgokkal, stb., de úgy voltam vele hogy itt érdemes lehet egy ilyen helyet megnézni (nameg elég szar idő is volt, úgyhogy easy call volt, nem töprengtem sokat). Nem időztem sokat, nagyjából 2 óra alatt végigmentem, a porcelánok elég szépek voltak, meg a festmények között is volt érdekes, és az elmaradhatatlan ülő buddhák (amúgy ezek az ülő buddhák egész jól néznek ki, úgyhogy be is fogok szerezni egyet az új lakásba).

Shanghai Museum

Amit viszont nem fotóztam le, de lépten-nyomon belefut az ember az utcán, a boltokban, az éttermekben, a kávézókban, a lakásokban, szóval mindenhol, az egy elég gagyi kinézetű integető macska. Ez állítólag a pénz és a gazdagság jelképe. Szerintem ultra gagyi kreáció, olyan mint egy félkarú rabló J

A három gigász (+1)

Visszatérve az értelmes dolgokhoz, mindenképp érdemes megnézni ezeket a dolgokat is és kicsit elmélyedni a helyi kultúrában, Shanghai igazi gyöngyszeme mégiscsak a pénzügyi központ tele felhőkarcolókkal. Nem csak irodaházak vannak itt, hanem bevásárló központok és szállodák is. Az egyik legérdekesebb épület a sörnyitóra hasonlító Shanghai World Financial Center (SWFC). Ennek az épületnek az az érdekessége, hogy a világ második legmagasabban lévő hotele található benne a 79. és a 93. szintek között, a Park Hyatt Shanghai (a legmagasabb egyébként a HK-i The Ritz-Carlton, ami az International Commerce Centre 102. és 118. emelete között található). Úgy volt hogy felmegyek a hotel bárjába hogy onnan csodáljam meg Shanghait madártávlatból, de annyira nagy volt a köd (nem látszott az épület teteje), hogy letettem erről a szándékomról.

"köd"

Itt van még ennek az épületnek a közvetlen szomszédságában két másik hatalmas felhőkarcoló, a Jin Mao Tower (including Grand Hyatt Shanghai Hotel), illetve a három közül a legmagasabb és egyben a dubai-i Burj Khalifa után a világon a második legmagasabb épület, a Shanghai Tower. Ez utóbbi úgy néz ki, mint amikor a spagettit főzés előtt megcsavarod hogy aztán a forrásban lévő vízbe érve szépen szétterüljön a fazékban.

A Shanghai Tower azért a távolból is hatalmas

És itt van persze a Pearlt TV Tower, ami szerintem az igazi landmark épület Shanghai-ban. A folyó túlpartjáról (metróval lehet átjutni, mert híd nincs), az ún. Bund-ról tárul elénk lélegzetelállító látvány. Ez tényleg azt az érzetet kelti az emberben, hogy egy csúcsmodern nyugati metropoliszban jár az ember. Aztán elég betévedni egy közeli hutongba (nagyon vékony kis utcák, nyolckerhez hasonlító közegben) és kiderül az igazság, Shanghai kettőssége.

hutong

Az Old Town-t úgy kell elképzelni, mint egy olyan városrész, ami igazából egy hatalmas piac. Tele van kis boltokkal (eléggé turistákra szabott kínálattal), valamint street food-dal és tipikus kínai motívumokkal felvértezett épületekkel. Nekem a hely hangulata nagyon tetszett, akár egy fél napot el lehet ott tölteni (itt volt amúgy a City God Temple is).

És akkor komment nélkül még néhány fotó a végére (picit hosszú lett, de már be akartam fejezni Shanghai-t hogy jöhessen Szöul - na az nagyon király hely :-).

Valami nem stimmel a színekkel ?!

Shanghai – Kultúr-sokk

Előjáróban annyit, hogy amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni még Shanghaiban voltam. Annyira határozott vélemény alakult ki bennem, hogy nem akartam egy percet sem halogatni az egészet, ezért egy fárasztó, múzeumlátogatással (!) és egész napos mászkálással telt nap után késő este még nekiálltam megírni a bejegyzést. Azóta persze ahogy szokott lenni az idő megszépítette az emlékeket és a mobilomon is a Shanghai pénzügyi központ és a landmark Pearl Tower látképe szerepel háttérképként… De ennek ellenére még mindig vallom hogy a négy állomás közül ez volt a szívemnek legkevésbé kedves helyszín és nem tudom mi kéne ahhoz, hogy itt tudjak élni. Nem értem hogy európaiként hogy lehet elviselni az ottani viszonyokat…bár valószínűleg csak idő kérdése.

Na és akkor innen az eredeti írás következik:

Shanghai volt az első olyan hely, ahol teljesen magamra voltam utalva (és mint később kiderült, itt jött volna legjobban egy helyi ember nyelv- és helyismerete). Többen javasolták, hogy ha már egyszer elutazom Ázsiába és azon belül is megyek több helyre, akkor Kínát nem érdemes kihagyni és ha csak egy városba megyek akkor leginkább Shanghai-t érdemes megnézni (nem pedig Pekinget).

Először gyorsan leszögezném, hogy a szállásom egy nagyon jó helyen volt, a reptérről a shuttle bus szinte pont odáig vitt (pár perc gyaloglás Shanghai-on belül szinte semmi, volt olyan hogy egy gyalogátkelőn majdnem 45 másodperc alatt értem át az egyik oldalról a másikra), illetve az is szerencsés volt, hogy a 2-es metro vonalától is pár percre voltam (szerintem ez a legfontosabb metro egy turista számára, mert ezzel könnyen el lehet jutni a People’s Square-re, a The Bund-ra ami tulajdonképpen a folyópart ahonnan a szintén ezzel a metroval elérhető pénzügyi központ és a Pearl TV Tower pazar látványa tárul elénk).

A szállás rendhagyó módon nem egy szállodában volt, hanem egy apartmant béreltem relatíve nagyon korrekt áron. A helységben volt egy mini konyha és egy fürdőszoba, valamint egy francia ágy és még egy további kanapé is. Nem viccelek, szerintem nagyobb volt ez a szállásom mint egy átlagos lakás Hong Kong belvárosában.

Viszont ennyit az eddigi pozitívumokról és akkor jöjjön az érme másik oldala:

1) A kínaiak magyar kifejezéssel élve iszonyat nagy tirpákok, nyilván a kultúrájuk része de ez számomra akkor is kiábrándító. Egyrészt már az utcán tapasztalni, hogy itt nincs előzékenység, udvariaskodás, van viszont lökdösődés, vállal simán nekimennek nők és férfiak is bárkinek (mondjuk ehhez könnyen hozzá lehet szokni, a végén már én is teljes nyugalommal leütköztem bárkit… végül is jobb aszimilálódni mint különcködni, nem? J). A metro-ban sem az van, hogy előbb leszállnak a leszállók utána meg jönnek a felszállók. Itt ez nem így megy. A felszállók már lesben állnak és egy zsúfoltabb megállónál bizony küzdeni kell azért, hogy a befelé áramló tömeggel szemben kijuss a metro kocsiból. Simán lehet, hogy ha nem jól helyezkedsz, akkor bizony fent maradsz.

2) Alig beszél valaki angolul, illetve helyesebb úgy, hogy szinte nem beszél senki angolul. Leírásokban már korábban is olvastam ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatokról, de azért azt hittem hogy a valóság nem lesz annyira rossz mint ahogy sokan leírják. De egy fenét, sokkal rosszabb! Úgy kell elképzelni, hogy ittlétem alatt az utcán, a kávézókban, az éttermekben, a metroban az információs pultnál, a turistalátványosságoknál, sehol nem beszéltem senkivel normálisan angolul, mert még alap szinten sem beszélnek. Egy-két emberke volt, aki mondta, hogy nem beszél angolul, de azok a beszélgetések is kimerültek annyiban, hogy konstatálta hogy angolul szólok hozzá és annyit tudott válaszolni, hogy „Bocs de én nem beszélek angolul”. Abban nagyjából biztos vagyok, hogy fogalma sem volt mit kérdeztem tőle, szerintem beszélhettem volna magyarul is és akkor is azt válaszolta volna hogy nem beszél angolul. (A metroban azért bemondják a megállókat angolul, és a legfőbb utak nevei is ki vannak írva angolul, hallelujah!… viszont ha megkérdezel valakit hogy hol van az XYZ utca, akkor jobb ha van nálad fordító, mert latin betűkkel leírva már nem tudja miről beszélsz…) Amúgy az utcák azért ki vannak írva angolul is, de elég kaotikusak a jelölések, úgyhogy nem könnyű eldönteni, hogy melyik út melyik (a kis utcák meg ki sincsenek írva).

3) Nincs facebook és nincs google, tehát nem működik a googlemaps sem, ami nekem nagyon megnehezítette a dolgomat. Ráadásul letöltöttem a Tripadvisor mobilos alkalmazását, de ott is mandarin nyelven voltak az utcák, ezért az se sokat segített (bár az nagyon hasznos volt, hogy gps segítségével a térképen folyamatosan nyomon tudtam követni, hogy hol járok éppen).

4) Alig van kiírva valami emberi nyelven, a kaják csak néhány helyen, ha meg ráböksz valamire és megkérdezed hogy mi az, akkor úgyse értik és nem is beszélnek angolul úgyhogy esélyed sincs…

5) A közlekedés számomra egy megfejthetetlen misztikum. Namost vannak a kereszteződések közlekedési lámpákkal. Már-már azt hinné az ember, hogy tudja mire számítson. Viszont arra nem vagy felkészülve, hogy amikor a gyalogosnak zöld van és az autóknak nyilvánvalóan piros, attól még a szélső sávból kanyaradó autó mehet attól függetlenül, hogy keresztezi a gyalogos útját. És itt szintén érvényesül az a szabály, hogy az erősebb győz ezért az autók általában nem állnak meg ha gyalogost látnak hanem átsuhannak előtted (nyilván az a szokás, hogy a gyalogos nem lép be elé).

 A másik fura szituáció amikor egy kétszer három sávos úton zöldet kapnak az autók de látod, hogy néhány kocsi keresztbe akar kanyarodni a szembe jövő forgalom útját keresztezve. Ez itt simán megy, megvárják míg nem nagyon jön már szemből (lásd a traktort) és áthúznak.

Vannak továbbá ezek az elektromos motorbiciklik, amelyek hang nélkül (és legtöbbször világítás nélkül) mennek akár járdán, akár az úton. Egyrészt rengeteg van belőlük (olyan ez mint Amszterdamban a bicikli), másrészt pedig tényleg nem hallod hogy jön mögötted, éjszaka meg nem is látod… kész káosz!

És még néhány furcsaság:

Ami nagyon érdekes volt, hogy a metroban minden állomáson átvilágítják a táskákat. Közben beugrott  hogy ez valószínűleg egy újdonság, mert mintha nemrég lett volna valami robbantás egy kínai metroban (de ezt nem tudom biztosan).

A másik dolog, hogy Shanghaiban is híresen magas a légszennyezés szintje. Nem tudom, hogy emiatt nem láttam az óriási felhőkarcolók tetejét vagy csak az őszi időjárással nem volt szerencsém, mindenesetre az azért árulkodó, hogy itt Shanghaiban nagyon sok ember jár maszkban az utcán.

Innentől megint vissza a jelenbe és a következő bejegyzést már itthonról írom, még mindig Shanghairól, majd pedig jön a végállomás, Szöul.

Itt a traktor a legerősebb, ő diktálja a szabályokat :-)

Szemétszállítás...