Shanghai – Ismerkedés a kultúrával és némi gasztronómia

Shanghait gasztro szemszögből nem sikerült igazán jól megismernem, mert az előző bejegyzésben leírt nehézségekkel való küzdelem felemésztette az összes energiámat J Najó, azért mégse teljesen igaz ez, de tény, hogy a „Kínai gasztronómia megismerése” pontot nem sikerült maradéktalanul kipipálni a listámon. Ettem viszont Ramen levest (Japán is Ázsia, vagy mi ;-) )

Volt azért néhány érdekesség… amiket nem próbáltam ki, de cserébe lefotóztam őket;-), illetve volt egy két dolog, amit kipipáltam a listámról. Ilyen volt például az az egg tart (vagy egg custard tart), ami egy vaníliás pudingos/sodós töltelékkel készülő pite. Ez egy tipikus hong kong-i édesség (bár a recept állítólag Portugáliából származik), amit Kínában is nagyon sok helyen készítenek. Akkor jó, ha a közepe zselészerűen remegős, a külső vajas tészta pedig omlós de nem annyira, hogy szétporladjon evés közben. HK-ban sok helyen lehetett kapni ilyet az utcán, itt pedig egy pékség szerű helyen találtam rá és nagyon jó hogy megkóstoltam. Ilyet akarok itthonra is (nem ez az első ilyen érzésem)!

Ettem igazi helyi jiaozi-t is, ami egy kifli (vagy félhold) alakú dumpling (amit magyarul gombócnak fordítanak, de semmi köze a magyar nyelven gombócnak nevezett dologhoz, inkább a raviolihoz hasonlítanám). Általában darált sertéshússal és zöldségekkel (reszelt hagyma, káposzta, talán van ahol répa is van benne) töltenek és így főzik ki, majd kicsit meg is pirítják. Általában szójaszósszal és csípős (esetleg ecetes) chili szósszal tálalják. Ebből nagyon sokat meg lehet enni, imádni való kaja és tényleg igaza volt Tracy-nek amikor még HK-ban azt mondta hogy ezt mindenképp kóstoljam majd meg Shanghaiban (amúgy már HK-ban is nagyon jónak tartottam). Igazából nem hinném hogy jobb volt a shanghai-i verziós, mindkettő nagyon ott volt! J

Van még egy dumpling, ami már sokkal jobban hasonlít a mi általunk gombócnak nevezett ételhez, sőt még inkább az echte dampfnudelhez (azaz gőzgombóchoz). Már érkezésem utáni nap kinéztem a szállásomhoz közel egy kis utcai árust, ahol halomra álltak egymás hegyén-hátán a HK-ból már jól ismert bambusz párolókosarak. A kínálatban volt több féle töltelékkel, darált hússal, zöldséggel, hallal és az elmaradhatatlan fekete szezámos és vörösbabos verziók sem hiányoztak. Az utóbbi kettőt kóstoltam meg első teljes shanghai-i napom reggelén és kipróbáltam mellé még egy dinnye shaket, csak hogy legyen valami érdekesség is. Elég furán nézett rám az eladó, úgyhogy lehet hogy ez nem is annyira tipikus dolog itt, de valamiért úgy éreztem, hogy most nem a tipikus mangó shaket kellene inni.

A szállásom a Jing’an Temple közelében volt, ami egy buddhista templom és az egész kerületet erről nevezték el. Ide végül nem mentem be, de cserébe két másik templomot megnéztem belülről, a City God Temple-t és a Jade Buddha Temple-t (de minderről majd csak a maga idejében…).

Nyilván google hiányában ezekre nem tudtam rá-googlezni, így mindenféle logika és tervezés nélkül oda mentem be ahol éppen kedvem tartotta. Ezt mondjuk picit sajnálom, mert mint kiderült, a Jing’an templében van egy 3,8 méteres ülő jade Buddha szobor (utólag rá-googliztam), ami elvileg a legnagyobb a maga kategóriájában egész Kínában.

Fekvő buddha jade kőből

A másik buddhista templom, a Jade Buddha Temple arról híres, hogy ott konkrétan szerzetesek is élnek. Volt itt is ülő Buddha szobor amit még az egyik szerzetes hozott ide Burmából (also known as Myanmar) és fehér jade kőből faragták. Itt valamiért nem lehetett fotózni és külön belépőt kellett fizetni hogy megnézhesd, de tényleg szép volt, higgye el mindenki ;-) Amúgy neten találtam fotókat, szóval ennyit a tilalomról… Volt még ebben a templomban egy szintén fehér jadéból kifaragott fekvő Buddha is, illetve ezen kívül még egy csomó. Az itt élő szerzetesek amúgy teljes lelki nyugalomban, senkitől sem zavartatva magukat mindennapi életüket tengették, épp valami szertartást vezényeltek (simán lehet hogy valami temetés volt, vagy valamiféle megemlékezés, úgyhogy csak nagyon visszafogottam kattintottam a képeket).

Amúgy a kínaiak úgy tisztelegnek, hogy a hatalmas égő tűzrakásokban füstölőket gyújtanak (egyszerre egy nagy halommal) és azzal hajolgatnak mindenfelé.

Voltam a Shanghai Múzeumban is, ami tulajdonképpen egy általános múzeum festészettel, szobrokkal, érmékkel, néprajzi dolgokkal, stb., de úgy voltam vele hogy itt érdemes lehet egy ilyen helyet megnézni (nameg elég szar idő is volt, úgyhogy easy call volt, nem töprengtem sokat). Nem időztem sokat, nagyjából 2 óra alatt végigmentem, a porcelánok elég szépek voltak, meg a festmények között is volt érdekes, és az elmaradhatatlan ülő buddhák (amúgy ezek az ülő buddhák egész jól néznek ki, úgyhogy be is fogok szerezni egyet az új lakásba).

Shanghai Museum

Amit viszont nem fotóztam le, de lépten-nyomon belefut az ember az utcán, a boltokban, az éttermekben, a kávézókban, a lakásokban, szóval mindenhol, az egy elég gagyi kinézetű integető macska. Ez állítólag a pénz és a gazdagság jelképe. Szerintem ultra gagyi kreáció, olyan mint egy félkarú rabló J

A három gigász (+1)

Visszatérve az értelmes dolgokhoz, mindenképp érdemes megnézni ezeket a dolgokat is és kicsit elmélyedni a helyi kultúrában, Shanghai igazi gyöngyszeme mégiscsak a pénzügyi központ tele felhőkarcolókkal. Nem csak irodaházak vannak itt, hanem bevásárló központok és szállodák is. Az egyik legérdekesebb épület a sörnyitóra hasonlító Shanghai World Financial Center (SWFC). Ennek az épületnek az az érdekessége, hogy a világ második legmagasabban lévő hotele található benne a 79. és a 93. szintek között, a Park Hyatt Shanghai (a legmagasabb egyébként a HK-i The Ritz-Carlton, ami az International Commerce Centre 102. és 118. emelete között található). Úgy volt hogy felmegyek a hotel bárjába hogy onnan csodáljam meg Shanghait madártávlatból, de annyira nagy volt a köd (nem látszott az épület teteje), hogy letettem erről a szándékomról.

"köd"

Itt van még ennek az épületnek a közvetlen szomszédságában két másik hatalmas felhőkarcoló, a Jin Mao Tower (including Grand Hyatt Shanghai Hotel), illetve a három közül a legmagasabb és egyben a dubai-i Burj Khalifa után a világon a második legmagasabb épület, a Shanghai Tower. Ez utóbbi úgy néz ki, mint amikor a spagettit főzés előtt megcsavarod hogy aztán a forrásban lévő vízbe érve szépen szétterüljön a fazékban.

A Shanghai Tower azért a távolból is hatalmas

És itt van persze a Pearlt TV Tower, ami szerintem az igazi landmark épület Shanghai-ban. A folyó túlpartjáról (metróval lehet átjutni, mert híd nincs), az ún. Bund-ról tárul elénk lélegzetelállító látvány. Ez tényleg azt az érzetet kelti az emberben, hogy egy csúcsmodern nyugati metropoliszban jár az ember. Aztán elég betévedni egy közeli hutongba (nagyon vékony kis utcák, nyolckerhez hasonlító közegben) és kiderül az igazság, Shanghai kettőssége.

hutong

Az Old Town-t úgy kell elképzelni, mint egy olyan városrész, ami igazából egy hatalmas piac. Tele van kis boltokkal (eléggé turistákra szabott kínálattal), valamint street food-dal és tipikus kínai motívumokkal felvértezett épületekkel. Nekem a hely hangulata nagyon tetszett, akár egy fél napot el lehet ott tölteni (itt volt amúgy a City God Temple is).

És akkor komment nélkül még néhány fotó a végére (picit hosszú lett, de már be akartam fejezni Shanghai-t hogy jöhessen Szöul - na az nagyon király hely :-).

Valami nem stimmel a színekkel ?!