Hong Kong – Elsőre egy kultúrsokk, másodjára egy érdekes város és még inkább egy kulináris csoda

A Hong Kongban eltöltött három napot követően Szingapúrba vettem az irányt. A repülőtérre vezető úton illetve a reptéren történő várakozás alatt sikerült néhány gondolatot leírnom és megosztani az előző bejegyzésben, azonban annál sokkal több dolog van amiről érdemes még megemlékezni. Ezeket volt időm jobban átgondolni a Szingapúrba vezető 3,5 órás út alatt viszont ahhoz már túl zsúfolt volt a programom hogy egy normális bejegyzést képekkel együtt elkészíthessek. Még kicsit a jetlag hatása alatt vagyok, csütörtök este érkeztem ami az ázsiai időzóna szerint hajnal, szóval még pár napig tuti az lesz hogy este korán elalszom és reggel korán felébredek. De így legalább van időm arra hogy megírjam a következő napokban a szingapúri, shanghai és szöuli élménybeszámolót.

Íme a hong kong-i folytatás…

A tüntetésekről talán keveset írtam legutóbb, pedig az volt az egyik esemény, amely a leginkább maradandó élményt szolgáltatta. Alapvetően békés keretek között zajlik az egész, főleg fiatalok vannak a város bizonyos részein és tulajdonképpen néhány fontosabb, a central business district-ben lévő utat tartanak a fennhatóságuk alatt. A azért az iskolát nem hanyagolják el, viszont suli után kimennek az utakon sátorozókhoz és ott folytatják a tanulást. Vannak direkt erre a célra kialakított területek amit úgy kell elképzelni, mintha egy könyvtárban lenne az ember, asztalok vannak kirakva egy elkerített részen és táblával jelzik hogy itt most tanulás folyik ezért kérik a turistákat hogy ne zavarják meg ezt a folyamatot.

Turistaként simán bemehetsz a „tüntetés” kellős közepére, sőt, még olyat is láttam hogy elkezdtek beszélgetni a külföldiek a helyi diákok egy csoportjával. Sokan vannak akik valami közhasznú tevékenységet csinálnak, ékszereket gyártanak, karikatúrákat rajzolnak, de vannak aki körben ülnek és csak beszélgetnek egymással. Fényképezni lehet, de arra különösen felhívták a figyelmünket, hogy lehetőleg ne a jelenlévők arcába fotózzunk.

Amiről még nem írtam, az a helyi bulizós negyed a Lan Kwai Fong. Ez tulajdonképpen egy olyan utca, ahol egymás után bárok és szórakozóhelyek vannak, úgy kell elképzelni hogy az utcai front felé nagyjából minden hely nyitott és kifelé üvölt a zene, ennek köszönhetően a buli is kint zajlik és fergeteges a hangulat. Esténként (akár hétvége, akár hétköznap van) hömpölyög a tömeg és ha belépsz ide akkor nem lehet megúszni és magával ragad a hangulat. Olyan mint egy nyári tengerparti buliövezet… Itt épp egy Tsingtao (kínai sör) társaságában fotózkodom, később ittam ilyet shanghaiban is de annyira nem nagy szám, sokkal jobb Szöulban a rizsbor :-)

Lőttem még pár képet a Victoria Peak nevű helyről, ami tulajdonképpen egy kisebb hegy a város felett és egy olyasmi vonatszerű járművel érdemes felmenni, mint amilyen nálunk otthon a fogaskerekű (csak hosszabb az út a csúcsig). Fentről rálátni az öbölre és látni a Centrálban lévő hatalmas irodaépületeket. Este kivilágítva pompás a kép, és ez a látvány tulajdonképpen HK egyik védjegyévé vált.

Az utolsó napomon reggel az egyik helyi piachoz mentünk be reggelizni (és utána magát a piacot is bejártuk, vettem is pár dolgot, például vörös babot, ami nem egyenlő a nálunk kidney bean néven árult dologgal, annál kisebb és itt süteményekben, desszertekben és különböző édes italokban használják, én például egy kókusztejes verziót kóstoltam és az nagyon jó volt... szerk.: később ettem jégkása desszertes verzióban és egy zöldteás muffinszerű süteményben is illetve Szöulban vörösbabos fánkszerűséget, ami nagyon nagy kedvencem volt).

Visszatérve a reggelire, csirkés pitét ettünk illetve kóstoltunk almás pitét is. Ebben az ételben nagyon látszik a brit hagyomány, az almás verzió az teljes mértékben olyan mint az angoloknál és a csirkésben pedig a töltelékben lévő borsó miatt szinte biztos vagyok benne, hogy az is onnan származik. A reggelihez megkóstoltam a milk tea-t, ami szintén az angol tejes teázós hagyományoknak az ápolása (amúgy Szingapúrban és Shanghaiban is lehet kapni műanyag palackos kivitelben a különböző zöldteás italok és a többnyire fellelhető jegeskávék mellett milk tea-t is, illetve Szöulban szintúgy). Első ránézésre ugyanúgy néz ki, mint a tejeskávé, az íze viszont más. Nekem a reggelinél fogyasztott verzió nagyon ízlett, állítólag a teát forrásban lévő vízzel készítik de emellé a viszonylag sűrű (tehát zsíros) tejet is felforrósítják és a kettőt elegyítik. A palackos verzió amúgy nem olyan nagy szám, azt Szingapúrban kóstoltam. A reggelihez amúgy kértek még nekem tengeri rákos toast-ot is, az elég jó volt, de nagyon olajos (ezekről képek az előző bejegyzésben itt)

Az utolsó nap históriájához tartozik, hogy megkóstoltam egy Cream Soda nevű Schweppes terméket, ami a gyerekkorban divatos rózsaszínű rágó tipikus ízét idézi egy kis vaníliás adalékkal (nagyon durván édes volt). Ezen kívül még egy helyi termelőtől vetem szójatejet (soymilk), ami nagyon finom volt és Tracy javaslatára kipróbáltam a malátás ízesítésű szójatejet is, ami nagyon jó. Este Tracy anyukája készített egy náluk szokásos kínai vacsorát, az asztal közepe kicsit kiemelkedik és forgatható (nálunk is ilyen asztalok vannak a jobb kínai éttermekben) és általában 4-5 fogás van feltálalva. Most volt egy brokkolis sertés és hal kombináció, volt párolt csirke, párolt földimogyoró valami spéci zöldséggel (aminek nem tudom a nevét, de sárga színe volt és kissé savanyú az íze, kicsit hasonlít az articsókára), párolt tengeri rák, illetve van valami olyan zöldségük amit már reggelihez is kóstoltam, az állaga kicsit a kínai kelre hasonlít és ha roppanósra van főzve akkor nagyon jó (ilyen Szingapúrban is volt amúgy). Ezen kívül természetesen rizs meg egy halból készített húslevesszerűség is, illetve desszertnek datolya valami szirupban és water chestnut jelly, ami sárga színű és nagyon jó ízű, kicsit gesztenyés beütésű.

Később még bementünk a városba, hogy megkóstoljam a tipikus hong kong-i desszertet, ami általában gyümölcsből, különböző zselékből, kókusztejből és érdekes gyöngyökből áll (tápióka gyöngyök, ami egy maniókából készülő tipikus desszert alapanyag).

Összességében azt gondolom, hogy HK egy élhető város, leszámítva a lakhatási dolgokat. A kulináris része pedig nagyon sokszínű és európai szemmel nagyon új ez a fajta étkezési kultúra, de nekem simán el tudták adni a helyi szokásokat, úgyhogy a végére már egyáltalán nem éreztem semmit sem idegennek, pálcikával meg egyre jobb vagyok, kezdem is élvezni. Olyan lehet ez mint ping pong-ban a tollszár fogás, először nézel hogy mit bohóckodnak ezek az ázsiaik, aztán elkezdenek játszani és tátva marad a szád, te is ki akarod próbálni mert így már nem is tűnik annyira gáznak sőt, tök menő lenne ha te is tudnál úgy játszani, aztán a végén már te is próbálsz úgy játszani. Én már egyre jobb vagyok benne :-D

Nagyon sok időt el lehetne tölteni HK-ban csak azzal, hogy különböző helyi kajákat kóstol végig az ember. És ami még ennél is fontosabb, az étkezési szokásokon keresztül nagyon sokat meg lehet tudni a helyi emberekről és kultúráról.

Pár kajafotó még zárásként (elengedhetetlen) :-)