Asia Trip 2014: Shanghai

Előjáróban annyit, hogy amikor elkezdtem ezt a bejegyzést írni még Shanghaiban voltam. Annyira határozott vélemény alakult ki bennem, hogy nem akartam egy percet sem halogatni az egészet, ezért egy fárasztó, múzeumlátogatással (!) és egész napos mászkálással telt nap után késő este még nekiálltam megírni a bejegyzést. Azóta persze ahogy szokott lenni az idő megszépítette az emlékeket és a mobilomon is a Shanghai pénzügyi központ és a landmark Pearl Tower látképe szerepel háttérképként… De ennek ellenére még mindig vallom hogy a négy állomás közül ez volt a szívemnek legkevésbé kedves helyszín és nem tudom mi kéne ahhoz, hogy itt tudjak élni. Nem értem hogy európaiként hogy lehet elviselni az ottani viszonyokat…bár valószínűleg csak idő kérdése.

Na és akkor innen az eredeti írás következik:

Shanghai volt az első olyan hely, ahol teljesen magamra voltam utalva (és mint később kiderült, itt jött volna legjobban egy helyi ember nyelv- és helyismerete). Többen javasolták, hogy ha már egyszer elutazom Ázsiába és azon belül is megyek több helyre, akkor Kínát nem érdemes kihagyni és ha csak egy városba megyek akkor leginkább Shanghai-t érdemes megnézni (nem pedig Pekinget).

Először gyorsan leszögezném, hogy a szállásom egy nagyon jó helyen volt, a reptérről a shuttle bus szinte pont odáig vitt (pár perc gyaloglás Shanghai-on belül szinte semmi, volt olyan hogy egy gyalogátkelőn majdnem 45 másodperc alatt értem át az egyik oldalról a másikra), illetve az is szerencsés volt, hogy a 2-es metro vonalától is pár percre voltam (szerintem ez a legfontosabb metro egy turista számára, mert ezzel könnyen el lehet jutni a People’s Square-re, a The Bund-ra ami tulajdonképpen a folyópart ahonnan a szintén ezzel a metroval elérhető pénzügyi központ és a Pearl TV Tower pazar látványa tárul elénk).

A szállás rendhagyó módon nem egy szállodában volt, hanem egy apartmant béreltem relatíve nagyon korrekt áron. A helységben volt egy mini konyha és egy fürdőszoba, valamint egy francia ágy és még egy további kanapé is. Nem viccelek, szerintem nagyobb volt ez a szállásom mint egy átlagos lakás Hong Kong belvárosában.

Viszont ennyit az eddigi pozitívumokról és akkor jöjjön az érme másik oldala:

1) A kínaiak magyar kifejezéssel élve iszonyat nagy tirpákok, nyilván a kultúrájuk része de ez számomra akkor is kiábrándító. Egyrészt már az utcán tapasztalni, hogy itt nincs előzékenység, udvariaskodás, van viszont lökdösődés, vállal simán nekimennek nők és férfiak is bárkinek (mondjuk ehhez könnyen hozzá lehet szokni, a végén már én is teljes nyugalommal leütköztem bárkit… végül is jobb aszimilálódni mint különcködni, nem? J). A metro-ban sem az van, hogy előbb leszállnak a leszállók utána meg jönnek a felszállók. Itt ez nem így megy. A felszállók már lesben állnak és egy zsúfoltabb megállónál bizony küzdeni kell azért, hogy a befelé áramló tömeggel szemben kijuss a metro kocsiból. Simán lehet, hogy ha nem jól helyezkedsz, akkor bizony fent maradsz.

2) Alig beszél valaki angolul, illetve helyesebb úgy, hogy szinte nem beszél senki angolul. Leírásokban már korábban is olvastam ezzel kapcsolatos negatív tapasztalatokról, de azért azt hittem hogy a valóság nem lesz annyira rossz mint ahogy sokan leírják. De egy fenét, sokkal rosszabb! Úgy kell elképzelni, hogy ittlétem alatt az utcán, a kávézókban, az éttermekben, a metroban az információs pultnál, a turistalátványosságoknál, sehol nem beszéltem senkivel normálisan angolul, mert még alap szinten sem beszélnek. Egy-két emberke volt, aki mondta, hogy nem beszél angolul, de azok a beszélgetések is kimerültek annyiban, hogy konstatálta hogy angolul szólok hozzá és annyit tudott válaszolni, hogy „Bocs de én nem beszélek angolul”. Abban nagyjából biztos vagyok, hogy fogalma sem volt mit kérdeztem tőle, szerintem beszélhettem volna magyarul is és akkor is azt válaszolta volna hogy nem beszél angolul. (A metroban azért bemondják a megállókat angolul, és a legfőbb utak nevei is ki vannak írva angolul, hallelujah!… viszont ha megkérdezel valakit hogy hol van az XYZ utca, akkor jobb ha van nálad fordító, mert latin betűkkel leírva már nem tudja miről beszélsz…) Amúgy az utcák azért ki vannak írva angolul is, de elég kaotikusak a jelölések, úgyhogy nem könnyű eldönteni, hogy melyik út melyik (a kis utcák meg ki sincsenek írva).

3) Nincs facebook és nincs google, tehát nem működik a googlemaps sem, ami nekem nagyon megnehezítette a dolgomat. Ráadásul letöltöttem a Tripadvisor mobilos alkalmazását, de ott is mandarin nyelven voltak az utcák, ezért az se sokat segített (bár az nagyon hasznos volt, hogy gps segítségével a térképen folyamatosan nyomon tudtam követni, hogy hol járok éppen).

4) Alig van kiírva valami emberi nyelven, a kaják csak néhány helyen, ha meg ráböksz valamire és megkérdezed hogy mi az, akkor úgyse értik és nem is beszélnek angolul úgyhogy esélyed sincs…

5) A közlekedés számomra egy megfejthetetlen misztikum. Namost vannak a kereszteződések közlekedési lámpákkal. Már-már azt hinné az ember, hogy tudja mire számítson. Viszont arra nem vagy felkészülve, hogy amikor a gyalogosnak zöld van és az autóknak nyilvánvalóan piros, attól még a szélső sávból kanyaradó autó mehet attól függetlenül, hogy keresztezi a gyalogos útját. És itt szintén érvényesül az a szabály, hogy az erősebb győz ezért az autók általában nem állnak meg ha gyalogost látnak hanem átsuhannak előtted (nyilván az a szokás, hogy a gyalogos nem lép be elé).

A másik fura szituáció amikor egy kétszer három sávos úton zöldet kapnak az autók de látod, hogy néhány kocsi keresztbe akar kanyarodni a szembe jövő forgalom útját keresztezve. Ez itt simán megy, megvárják míg nem nagyon jön már szemből (lásd a traktort) és áthúznak.

Vannak továbbá ezek az elektromos motorbiciklik, amelyek hang nélkül (és legtöbbször világítás nélkül) mennek akár járdán, akár az úton. Egyrészt rengeteg van belőlük (olyan ez mint Amszterdamban a bicikli), másrészt pedig tényleg nem hallod hogy jön mögötted, éjszaka meg nem is látod… kész káosz!

És még néhány furcsaság:

Ami nagyon érdekes volt, hogy a metroban minden állomáson átvilágítják a táskákat. Közben beugrott hogy ez valószínűleg egy újdonság, mert mintha nemrég lett volna valami robbantás egy kínai metroban (de ezt nem tudom biztosan).

A másik dolog, hogy Shanghaiban is híresen magas a légszennyezés szintje. Nem tudom, hogy emiatt nem láttam az óriási felhőkarcolók tetejét vagy csak az őszi időjárással nem volt szerencsém, mindenesetre az azért árulkodó, hogy itt Shanghaiban nagyon sok ember jár maszkban az utcán.