Next stage

Időrendi sorrendben folytatva vasárnap délután elmentünk a lakótársaimmal felfedezni a várost. Nos, elég rossz idő volt, jóformán végig szemerkélt az eső és annyira meleg se volt (értsd. hideg volt nyárhoz képest :) ). Minden bolt zárva volt, kivéve néhány helyet, ahol enni lehet. Egy lélek se járkált az utcákon. Szóval olyan volt, mintha otthon eg kis faluban lennék. A városka úgy néz ki, mintha disneylandbe érkeztem volna, a házak elég picik és színesek, az utcák nagyon keskenyek és az emberek 140 cm magasak. Na jó, az utolsó állítás nem igaz, da ha az lenne, akkor sem csodálkoznék :D 

Végül bementünk Manuel-lel, a mexikói lakótársammal a török Düner Kebabos étterembe. Az eladó nagyon szívélyes volt, rögtön leült velünk beszélgetni, mert rajtunk kívül senki se volt a kajáldában, de ez nem meglepő, mert mint mondtam, az utcán se láttunk nagyon embert. Egy baj volt csak, hogy mi nem beszélünk németül (a mexikói srác itt kezdett el tanulni németet hétfőn, tehát a rákövetkező napon, én pedig nem sok dologra emlékszem a régen tanultakból). Amiket mondott, abból volt néhány dolog, amit megértettem, aztán próbáltam válaszolgatni. Nem akarta elhinni, hogy magyar vagyok. azt mondta, hogy ilyen rövid hajjal csak olasz lehetek :D A mexikói srácot meg lepakisztánizta.

A tipikus ház Oestrich-Winkelben

Hétfőn volt az első nap, hogy végre valami értelmes program várt ránk. Legalábbis ezt gondoltam reggel. A campuson (tőlünk 5 perc gyalog, ami nagyon baráti :) ) kaptunk reggelit, próbáltunk ismerkedni a többiekkel. Én, mivel tanultám már németet, részt vettem egy szintfelmérő teszten, ami szövegértésből (olvasott és hallás utáni), nyelvtani tesztből és egy fogalmazásból állt. Számunkra a napi németnek vége is lett ezután és együtt átmentünk az egyetem másik campusához, ami 15 percnyi gyalogtúra volt innen. Megmutatták, hogy mit hol találunk, aztán elmentem a boltba. 3 nagyobb supermarket található egymáshoz nagyon közel, melyek közül Magyarországon csak az aldi ismert, a másik kettőről még nem hallottam (Rewe és Netto). Vettem egy-két dolgot, például német búzasört (Maisel's Weisse), tejet, meg lisztet, majd a pizzasütéshez. Este meg is kóstoltam a sört, és elég jónak mondható...

Kedden reggel derült ki, hogy kit melyik német csoportba osztottak. Lett egy beginner, két intermediate és egy advanced csoport. Kicsit meglepődtem, hogy én az Intermediate 2 csoportba kerültem, ahol mint később kiderült van olyan srác is, aki 12 évig tanult németül (az egyk lány pedig mindössze 3 hónapot autodidakta módon...). Szóval nem számítottam erre, de talán így jobban fogok fejlődni. Sajnos 7 napig lesz ilyen nyelvi kurzus, ami nem sok, de arra jó lesz, hogy valamit visszahozzak a régi tudásomból. Amúgy az órák nagyon interaktívak, kevés nyelvtani gyakorlással és kiscsoportos feladatokkal. a tanár, akihez kerültem nagyon jófej és ami még fontosabb, nagyon jól beszél angolul is.

Subway

Az óra után átutaztunk vonattal Wiesbadenbe, Hessen tartomány 2. legnagyobb városába és egyben fővárosába. 300 000 lakosa van és arról nevezetes, hogy rengeteg gyógyforrás található itt, Európa egyik legrégebbi gyógyüdülőhelyén. A város egyik nevezetessége az anglikán templom, amelyet le is fotoztam és valóban nagyon feltűnő építmény.

Vonattal egész jó áron lehet itt utazgatni (relatíve), főleg, ha 5 ember össze tud beszélni és venni egy csoportos jegyet. A városban az árak magasabbak, mint nálunk átlagosan, de van, amit egész jó áron meg lehet venni itt-ott. Vettem SIM kártyát a mobilomba, szóval az otthoni számomon innentől nem leszek elérhető. az új számom erre a néhány hónapra: 0176 99078985. Vicces. ezt fejből nem fogom tudni, az tuti :)

Anglikán katedrális Wiesbadenben

Wiesbadenből kb. 8 óra felé érkeztünk haza, nagyon fáradtan és éhesen, úgyhogy kajáltam, aztán nekiláttam a németházinak. Rengeteg volt, így be se tudtam fejezni éjfélig, de tovább nem szenvedtem vele. Ma fogom bepótolni, meg a mai leckéket is megírom nemsokára, mert este tartunk egy kisebb Welcome Party-t :)

A mai napom lazább volt eddig. Németórák után hazajöttem és főztem végre, meg kipróbáltam a mosógépet. Életem első mosása volt ez és büszkén mondhatom, hogy elég jól sikerült. bár sokat tekergettem a cuccokat a gépen, de végül sikerült kimosni és centrifugázni a ruhákat.

Zárásként egy érdekes kép. Szemetszúrt nekem, hogy Németországban 0 pénzből lehet iPhone-t venni. Aki emlékszik még, hogy hogyan csöppent a világ a mostani válságba (USA, jelzálog finanszírozás, nulla önerővel megvásárolható ingatlanok, stb.), az mától velem együtt kezdheti shortolni a DAX-ot (német tőzsdeindex) :D. iPhone für alle!

Amúgy eddig nem nagyon volt időm figyelni a piacok mozgását, csak fél szemmel néztem rá a zárásokra, de tervezem, hogy kielemzem a helyzetet, hogy újra pozíciót vehessek fel. Bár ahogy látom, nagyon ide-oda csapkodó a piac, úgyhogy nem maradok ki semmiből.

Aki ezt a részt annyira nem értette, az is nyugodtan olvassa majd a továbbiakban a blogot, mert ez nem azt jelenti, hogy mostantól áttérek a tőzsdék elemzésére :) Kivéve, ha arra lenne igény ;)

És még egy kép Csillának. Az egyik wiesbadeni söröző felett volt ez a Guiness tábla :)

Nézegessétek a képeket Oestrich-Winkelről és Wiesbadenről!
Szép hetet! ;)