Az ember célokat tűz ki és tartalommal tölti meg az utat

Az újévi fogalmak témaköre egyesek szemében annyira elcsépelt téma, mint a kötelező szilveszteri bulizás kérdése. Én nem tartozom közéjük, szerintem ugyanis fontos dolog (a kötelező szilveszteri bulizás mellett az is), hogy évente átértékeljük az elért eredményeinket és újabb célokat tűzzünk ki magunk elé.

Bár egyesek szerint kényszeresen hajhászom a célokat és a sikert, ettől függetlenül szerintem igenis van jelentősége annak, hogy jól definiált célokat tűzzünk ki magunk elé. Segít a napi élet/munkaszervezés hatékonyságának növelésében, tartalommal és jelentőséggel tölti meg a napi mókuskereket és nem utolsó sorban motivációt ad.

Az elmúlt három évben ott volt nekem a CFA vizsga, így januártól június elejéig a tanulás beosztása és a minimális szabadidő hasznos eltöltése a munka mellett teljesen kitöltötte a mindennapjaimat. Tényleg nem volt időm sok mindenre, rengeteg lemondással járt a felkészülés, de tudtam (vagy legalábbis bíztam benne) hogy az elvégzett munka kifizetődik.

Aztán nyáron az úszás és a sport vette át a főszerepet, és végül a hidegebb idő beköszöntével mindig kicsit kiégtem, így nem is nagyon kerestem újabb célokat az év utolsó néhány hónapjára. Inkább csak próbáltam fejben rápihenni a januártól újra induló tanulási időszakra.

Idén ez máshogy lesz, mert mostanra a CFA mindhárom szintjét teljesítettem (és egyelőre most nem fogok más vizsgákat csinálni egy darabig), így most újabb kihívások után fogok nézni.

De mielőtt nekilátnék a célok kitűzéséhez, egy gyors évértékelő a tavalyi évemről…

A sportban 2013 elég felemás év volt számomra „köszönhetően” egy deréksérülésnek, amit még év elején szedtem össze. Ez sok mindenben hátráltatott, nem tudtam normális edzésmunkát végezni, tulajdonképpen júniusig csak uszodába jártam de a konditermet és a futópályát el kellett kerülnöm. Nyáron két hobby-versenyen indultam el, először a Balatonátúszáson majd Porecben az Adriai-tengeren egy öbölátúszáson. Anélkül, hogy túlságosan elmerülnék a részletekben összességében egyik verseny sem sikerült tökéletesen. A Balatonon az időjárással gyűlt meg a bajom, nagyon hullámos volt a víz, így annak ellenére, hogy az úszásommal elégedett voltam, a kitűzött időbeli célomat nem sikerült teljesítenem. Az Adrián viszont tökéletes volt az időjárás, és bár egy hetes betegség előzte meg a versenyt és még az utolsó napon se volt biztos az indulásom, végül a 2012-es időeredményemet megjavítva, nagyon jó úszással és időeredménnyel (1ó 34p) sikerült teljesíteni az 5 km-es távot. A tengeri úszás sokkal jobb dolog mint a Balaton, ha megfelelő az idő és nincs nagy szél.

Volt még egy jelentősebb futós esemény, az őszi Spar maraton. Váltóban teljesítettük a 42 km-es távot amiből én az utolsó két szakaszt, összesen 18 km-t futottam. Itt is egy kisebb sérülés hátráltatott, de maga a verseny hangulata nagyon jó volt, így elhatároztam, hogy jövőre tudatosabb felkészüléssel egy nagyobb célt tűzök ki magam elé.

Ami a szakmai karrieremet illeti, a tavalyi év volt eddigi rövid, de annál tartalmasabb pályafutásom leghektikusabb éve. Szakmai sikerek és kudarcok egyvelege volt ez az év, majd egy nagyon nehéz időszak után végül azt a döntést hoztam, hogy szeretett részvényelemzői munkámat otthagyom és új kihívások után nézek. A döntés sok álmatlan éjszaka után született meg, mert tényleg imádtam amit csinálok, viszont már egy ideje nem voltak olyanok a körülmények és a kilátások, amik számomra elég inspirálóak lettek volna. Most viszont újra motivált vagyok és úgy érzem, hogy a több lehetséges válaszút közül sikerült azt választanom, ami a jelenlegi helyzetemben a legjobb. Egyelőre szupermotivált vagyok és az a célom, hogy a mostani munkámból a jelenlegi lehetőségek mellett a maximumot kihozzam. Egyrészt szakmailag, másrészt a professzionális szemléletmód kialakításában kell elsősorban fejlődnöm az előttem álló egy év alatt. Az utóbbi lesz sokkal keményebb munka, ez biztos.

  

Motivációk 2014-re

Az idei évben sport szempontjából sokkal tudatosabb leszek, mint korábban. Egyrészt nincs rajtam a tanulás nyomása, így nem kell a „tanulás vs. edzés” alternatívák között választanom mint az elmúlt években sokszor. Másrészt pedig konkrét, időben is jól behatárolható terveim vannak.

Tavasszal a Vivicitá félmaratont és a KH maratonon vagy egy váltót, vagy szintén egy félmaratont tervezek lefutni. Októberben ezt fogja követni a Spar maraton 42 km-es távja. Konkrét időbeli célokat majd később fogok kitűzni ahogy látom majd az edzések során, hogy mire vagyok képes. Egyelőre a félmaratont 1 óra 50 percen belül, a maratont pedig 3 óra 45 percen belül tartom reálisnak.

Úszásban a tavalyi két versenyt szeretném „just for fun” idén is teljesíteni. A Balatonátúszáson megfelelő időjárási viszonyok esetén 1 óra 45 percen belüli teljesítmény, a poreci delfinúszáson pedig a tavalyi 1 óra 34 perces idő a cél.

A sportban ott van továbbá a síelés, amit idén télen kezdtem el, de máris nagyon lelkes vagyok és fejlődni akarok. Tudom, hogy nem egy-két hónap, hanem évek és sok gyakorlás kell ahhoz, hogy minőségi szinten tudjak majd síelni, de a kitartás nem lesz akadály.

A kitűzött célok eléréséhez az eddigieknél sokkal pontosabban meghatározott és tulajdonképpen szigorúbb edzéstervem van. Ez viszont nem azt jelenti, hogy többet és keményebben edzek mint valaha, hanem azt, hogy sokkal tudatosabban felépített edzéstervet fogok követni. A mennyiséget viszont csökkenteni fogom és inkább a minőségre helyezem a hangsúlyt.

Egy héten nem akarok átlagban 4-nél többet edzeni, mert az utóbbi években sok fontos dologról mondtam le a tanulás-edzés-munka triumvirátus miatt. Bár a maratonra való felkészülésben az edzések hosszúsága valószínűleg növekedni fog, de arra figyelni fogok, hogy ekkor se essek át a ló túloldalára, mert a túl sok edzés is visszaüthet. Különben is úgy vélem, hogy a maratonnál egyrészt szükség van egy jó állóképességre, de sokkal nagyobb szükség van arra, hogy fejben mennyire vagyok erős a közel 4 órás verseny egésze alatt.

A munkában a célom az, hogy végre sikerüljön eljutnom oda, hogy normális szinten tartom a life-work balance-omat amellett, hogy a lehető legtöbbet fejlődök. A fejlődéshez viszont az kell, hogy több időt szánjak a munkára és ne csak a kötelező feladatokat végezzem el, hanem önszorgalomból annál jóval többet. Úgy vélem azonban, hogy még mindig sokat tudok majd hatékonyságban javulni, így a munkaidőm növelése nélkül képes leszek előrébb lépni és új dolgokat tanulni pusztán azzal, hogy figyelek bizonyos munkaszervezési és időgazdálkodási szempontokra. Ha év végéig azt látom, hogy egyre kevesebbet kell túlóráznom saját hibáim miatt, akkor ezzel a részével a dolgoknak elégedett lehetek.

Szerencsére most egy olyan közegben dolgozom, ahol nagyon jó szenior munkatársak vesznek körül így a fejlődésemet már az is nagyban segíti, ha figyelek arra, hogy ők hogyan kezelnek bizonyos dolgokat, hogyan közelítenek a problémákhoz, hogyan kommunikálnak az ügyfelekkel és hogyan viselkednek úgy általában. Év végére szeretném azt látni magamon, hogy ebben az új közegben is határozottan tudom érvényesíteni a gondolataimat, mind a csapatomban, mind az ügyfeleink felé. Szeretnék olyan projektekben részt venni, ahol a szerepem meghatározó, ahol az ötleteimmel tudunk valamit újítani a megszokott dolgokhoz képest.

A tervek kialakításában a hatékonyság és a tudatosság voltak a fő vezérlőelvek. Ezt azért tartom fontosnak, mert abból a rengeteg időből, amivel én magam rendelkezem, általában túl sokat pazarlok felesleges dolgokra. Itt egy jó video zárásként, hogy miért is fontos ez.